Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Okirati illetek. 236. 81 időtartamára kikötött munkabér egy évi átlagának a többszörösében, ha pedig bizonytalan időre kötötték, a szerződésben kikötött legkisebb és legmagasabb munkabérösszeg középarányosának, mint évi szolgáltatásnak a háromszoros összegében kell megállapítani. De a szerződésnek az egységéből következik az is, hogy annak az illetékkötelességét vagy illetékmentességét a 2. alatti esetben is az határozza meg, hogy a szerződés egész időtartamára kikötött munkabérnek egy hónapra, eső éréke illetve összege az 500 T-t meghaladja-e vagy sem. Ez az ügydöntő körülmény a 2. alatti esetben magából a szerződésről kiállított okiratból nem tűnik ki, s azt, arra tekintettel, hogy a szolgálati szerződést általában bizonytalan időre, iletve több évre kötik, amelynek során a szolgáltatás értékei változnak, több-kevesebb bizonyossággal rendszerint esak azokban az esetekben lehet a szerződés megkötésének az időpontjában megállapítani, amelyekben a munkabért valamely áru bizonyos mennyiségébe, vagy annak mindenkori értékében kötötték ki, viszont az 500 P értékhatárhoz közelfekvő esetekben, valamint akkor, ha a munkabért mennyiségileg is bizonytalan mértékben (pl. valamely gazdasági eredmény bizonyos százalékában) kötötték ki. rendszerint esak a szerződés fennállásának valamely távoli időpontjában, sőt esetleg csak a szolgálati jogviszony végén lehet megnyugtató bizonyossággal meghatározni, már pedig nem kétséges, hogy ennek az elsődleges kérdésnek az eldöntése előtt a kincstár a felektől illetékfizetést nem követelhet. Ezt a joghelyzetet nem érinti az 1924. évi IV. t.-e. 2. S-ához tartozó a) melléklet B. III. pontjának (4) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely szerint mindazokban az esetekben, amelyekben a visszatérő szolgáltatások az egyes években különbözők, valamint ha a szolgáltatás nem pénzben, hanem más módon úgy van megállapítva, hogy a szerződés megkötésekor bizonytalan, hogy a következő években mennyi lesz az illetéknek az alapja, a jogügylet után járó illetéket a megelőző évben teljesített szolgáltatásnak a pénzértéke után évenként kell kiszabni, mert az illetékének a tárgya ezekben az esetekben is az egységes egy szerződés, s az illetéknek évinkinti kiszabása nem jelenti a szerződésnek részkötelmekre való felbontását, hanem csupán a szerződés után járó illetéknek részletekben való érvényesítését. Minthogy tehát a szolgálati szerződés az illeték évenkénti kiszabásának az esetében is a maga egészében illetékköteles vagy illetékmentes, viszont a szerződés illetékkötelességét vagy illetékmentességét teljes bizonyossággal csak évek multán, sőt esetleg csak a szerződés lejártával, vagyis olyan időpontban lehet megállapítani, amely* időpontban a kincstár az öt megillető illetéknek egy részét — követelési jogának az elévülése folytán — esetleg már nem érvényesíthetné: el kellett ismerni a kincstárnak az illetékszabályok 73. §-án alapuló azt a jogát, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben a szolgálati szerzör.i Döntvénytár 1942. 6