Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Egyéb üyyek. 00—04. 37 márc. 30. — Kb. 1175 1942. K. sz. — 1773. E. H. — Kod. 1942. évi 2. f. 62.) o4. 1936:1. t.-c. 25. §. Az orvoskamarai tagságot a hivatalvesztést megállapító jogerős büntetőbírósági ítélet megszünteti. A kamarai tt^ság megszűnésének nem előfeltétele az, hogy a büntetőbíróság e hivatalvesztésre elítéltet egyúttal az Orvosi gyakorlattól is eltiltsa. Kb. Az orvosi kamura választmánya a panaszos kamarai tagságának megszűnését az 1936:1. t.-c. 25. §-ának (2) bek. e) pontja alapján megállapította abból az okból, hogy a panaszost a k.-i kir. törvényszék 1936. évi október hó 7. napján hozott és a m. kir. Kúria B. II. 2486/1937—26. sz. végzése folytán 1937. évi október hó 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével magzatelhajtás büntette és gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt összbüntetésül %egy évi börtönre, mint főbüntetésre, további 3 évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítélte. Az erre vonatkozó határozat ellen beadott és annak megsemmisítésére irányuló panasz alaptalan. A megtámadott határozatban felhívott törvényhely értelmében ugyanis a kamarai tagság megszűnik, ha többek között az orvost jogerős büntetőbírósági ítélettel hivatalvesztésre ítélték és a megszűnést a kamara választmánya kérelemre vagy hivatalból állapítja meg. Annak folytán tehát, hogy az alapul szolgáló, ismertetett tényállás nem is vitás, a megtámadott határozat jogszabályt nem sért. Azt a körülményt nevezetesen, hogy a büntetőbíróság a panaszost az orvosi gyakorlattól el nem tiltotta, jogilag jelentősnek tekinteni nem lehet azért, mert a törvény ismertetett rendelkezése értelmében a kamarai tagság már a hivatalvesztést kimondó ítélet következtében megszűnik, amint ugyanez a körülmény az id. törvény 21. §-ának c) pontja szerint a kamara tagjai sorába való felvétel lehetőségét is kizárja. Annak ellenére tehát hogy a büntetőbíróság az orvosi hivatás gyakorlatától való eltiltást mellőzte, az orvosi kamara választmánya által hozott határozat keletkezésének időpontjában hatályos törvény (1936:1. t.-c.) alkalmazásának akadálya nem volt és pedig annál kevésbbé, mert az utóbbi a kamarai tagság feltételeit kifejezetten szabályozta arra az esetre is. ha a büntetőbíróság saját hatáskörében a szóbanlevő mellékbüntetés kiszabását valamely okból mellőzte. A panasznak ennélfogva helyet adni nem lehetett a továbbiakban még azért sem, mert kétségtelen, hogy az alapul szolgáló büntetőbírósági ítélet az 1936:1. t.-c. hatálybalépése után hozatott és emelkedett jogerőre, már pedig a tagsági jog megszűnését az alkalmazott mellékbüntetés jogerős ítélettel történt kiszabásának ténye vonja maga után s így ellenkező rendelkezés hiányában a bűncselekmény elkövetésének időpontja közömbös. (1939. ápr. 24. — Kb. 1336/1939. K. sz. — 1766. E. H. — Kod. 1942. évi 1. f. 30.)