Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

Eljegyzés, házasságkötés, házasság megszűnése 400—ill. 183 nak mondotta, olyan szándékos és súlyos háztartási kötelességsértésnek minősül, amely bontóok megállapítására alkalmas, következésképen a feleségnek jogos okul szolgálhatott az életközösség megszakítására. — II. Az a körülmény, hogy a férj a kocsist, aki felesége holmiját a közös lakásból elszállítani akarta, clküldöttc az udvarból, még valószínűsítő adatot sem szolgáltat arra, hogy vétlen nejéhez békítően közeledve, őt kiengesztelni és a házassági életközösség visszaállítására őszinte és komoly akarattal rábírni igyekezett. (A II. alatti nem szószerint a határozatból.) K. Az elsöbíróság ítéletében foglalt tényállás szerint az alperes \'M7 szeptember hó 1-én azért hagyta cl a közös lakást, mert a mondott napon a diófáról leszedett diótermést a felperes anélkül, hogy azt a háztartás céljaira az alperesnek felkínálta, vagy annak felhasználása tekintetében kívánságai^, vagy óhajait meghallgatta volna, felvitette a padlásra, mintegy kifejezést adván ezzel a magatartásával annak, hogy az afölötti rendelkezést kizárólag magának tartja fenn. Ebből kifolyólag az alperes, miután háziasszonyi mivoltában sértve érezte magát, hangosabb beszédmodorban szemrehányással illette a férjét amire felperes, kinyitva a konyha ajtaját, az utcára hangosan azt kiabálta: „emberek, sszonyok gyertek be, megbolondult N. Erzsók." M. Lászlóné tanú, aki közbelépett, nyilván a felek kibékítése és az alperes kiengesztelése céljából, felhívta a felperest, hogy szóljon már ő is a feleségének, felperes azonban csupán azt felelte. ..hát mit szóljak", de egyébként semmit sem tett annak érdekében, hogy megsértett nejét komoly igyekezettel kibékítse és a családi békét helyreállítsa. Minthogy az elsöbíróság ezt a tényállást a bizonyítás anyagából szabályszerűen merített adatoknak a Pp. 270. §-ának megfelelő tüzetes mérlegelése után, az irrtok tartalmával nem ellentétesen, nem nyilván helytelen ténybeli következtetéssel, vagy jogszabály helytelen akalmazásával vagy mellőzésével állapította meg, a fellebbezési bíróság nem sértett eljárási jogszabályt, amidőn ezt a tényállást ítélkezése alapjául elfogadta. Ezért a felperesnek a tényállás ellen intézett ama támadásának, hogy ő mindvégig tagadta az alperes vonatkozó állításait és hogy ereszben a fellebbezési bíróság megállapításai tévesek, nincsen semmi megokolt alapja. Az ekként jogszabálysértés nélkül megállapított tényállásból helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a következtetést, hogy az alperes jogos okból távozott el a közös lakásból, mert a m. kir. Kúria megítélése szerint is, (... mint a Fejben I. a ) Ezekből folyóan helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy az életközösség megszakításában eként vétkesnek tekintendő felperes a m. kir. Kúria 406. sz. elvi jelentőségű határozata értelmében kérheti ugyan a H. T. 77. §-ának a) pontja' alapján az életközösség helyreállítására kötelező bírói végzés kibocsátását, ámde ez a jogosultság ahhoz az elenged-