Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

170 Személyi és családi jog. mint a jelen esetben is az alperes, — érvényesen fennálló házasságban él, a törvény feltétlen és el nem hárítható tilalma folytán, jogérvényes jegyesség nem keletkezhetik, tehát az ilyen ígéretből sem jog, sem kötelezettség nem származhatik. Ezért a felperes ama kiadásainak megtérítését, amelyeket az alperes nős voltáról való tudomása után a még fel nem adott házassági terve érdekében tett, nem követelheti, mert eljárása a jó erkölcsökbe ütközik: az erkölcsi kár követelésének törvényes előfeltételei pedig fenn nem forognak: de ezen a címen az alperessel szemben a 725. sz. elvi határozatban lefektetett anyagjogi szabályra alapítottan sem lehet követelése, mert még tényállítást sem tett arra, hogy az alperessel való kapcsolatának folyamata alatt komoly kérője jelentkezett, akit az alperes riasztott el. A fellebbezési bíróság ítélete elleni felülvizsgálati kérelmében a felperes nemcsak eljárási jogszabálysértést, hanem főként az anyagi jog sérelmét panaszolja. Ez utóbbi panasz csak részben helytálló. , A felperes kárkövetelését kifejezetten arra alapította, miszerint az alperes őt személyi állapota tekintetében megtévesztve, vele szemben házasságszédelgést, tehát olyan bűncselekményt követett el. amelynek minden következményeért az általános magánjog elvei alapján felel es pedig az elfogyasztott ebédek és vacsorák tekintetében azért is. mert azok értékével jogtalanul gazdagodott. Ezen a ponton a fellebbezési bíróság helyesen utal arra, hogy a bíróság a jogot a kereseti tényelőadásokra alkalmazza, és nincs kötve a felek által használt jogi meghatározáshoz és minősítéshez. Ámde helyesen mutat reá a felperes arra, hogy a H. T. 3. §-a azért nem nyerhet alkalmazást, mert hiszen a törvényben gyökerezik s így helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes nős volta miatt a peresfelek közötti jegyességről és az attól történt visszalépésről szó nem lehet. Kiemelte azonban a felperes, hogy keresetét a magánjog általános szabályai szerint kéri elbírálni. Ezért a m. kir. Kúria a kereseti követelést az általános magánjog szabályainak szemelőtt tartásával vette felülvizsgálat alá. Kétségtelen, hogy az alperes nős voltának elhallgatásával, személyi állapotát illetően a felperest megtévesztette. Ezzel a jó erköcsökbe is ülköző eljárásával alapot adott a felperesnek arra, hogy a megtévesztése folytán keletkezett kárának a megtérítését követelhesse. Ez a joga azonban -csak addig az időpontig keletkezett kárra terjed ki, amely időpontig a megtévesztését fel nem ismerte. Ez az időpont a felperesi előadás szerint, — 1936. évi június hó 10. napja. Ez az az időpont amelyben a közfelfogás és a m. kir. Kúria megítélése szerint a felperesnek minden kapcsolatot nyomban meg kellett volna szakítania. Ettől kezdve a felperes a megtévesztésére sikerrel nem hivatkozhatik és ettől kezdve a szakítás elmulasztásával, — bármi volt is emez elhatározásának oka. — és azzal, hogy egy nős ember házassági ígéretéhez to-