Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

162 Személyi és családi jog. hova helyezése azoknak a joga, akik a családi kapcsolatban az elhalthoz legközelebb állanak. Az elhalt házastárshoz legközelebb álló családtagnak rendszerint a túlélő házastársat kell tekinteni, és pedig különösen azért is, mert az általános életfelfogás is az, hogy elhalt házastársát a túlélő házastárs köteles eltemetni, de az ezzel járó rendelkezések joga is őt illeti, tekintettel arra is, hogy az életközösség természetének az felel meg, hogy a házastársak holtuk után egymás mellett nyugodjanak s ennélfogva a sírhely és a síremlék kiválasztása elsősorban a túlélő házastársat érdekli. Amennyiben tehát a rendelkezésre elsősorban jogosult elhalt ez iránt életében maga nem rendelkezett, a családtagok vitája esetén a túlélő házastárs rendelkezési jogának kell érvényesülnie. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a házastárs a már eltemetett házastársának holttestét a kegyeletnek szerinte megfelelőbb helyen és módon akarja elhelyeztetni. K. A felperes, aki a második felesége volt az 1937. évben elhalt H. J.-nak, férjének, az első házasságából származott két gyermeke ellen indította keresetét annak tűrése iránt, hogy férjének holttestét az első feleségének sírja mellől a felperes által építtetett sírboltba szállíttassa át. A felperes a férjének élőszóval kijelentett kívánságára is alapította keresetét és kijelentette készségét arra, hogy férje kívánságához képest, az első feleség holttestét is a sírboltba szállíttatja s a per során előadta azt is, hogy a sírboltban emelt síremlékre úgy a férjének, mint első felesegének a nevét már rá is vésette. (... Mint a Fejben ...) Ezekből következően tévedett a fellebbezési bíróság okkor, amikor a felperes rendelkezési jogát nem vette figyelembe és az eset körülményeit sem vizsgálva, a pert azon az alapon döntötte el, hogy a gyermekek többsége ellenzi- az apjuk holttestének a felperes által építtetett sírboltba átvitelét. A ni. kir. Kúria a Te. 40. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is figyelembe vehető bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a felperes és az elhalt férje között a gazdálkodás körében, különösen a jószágoknak eladása miatt nézeteltérések és perlekedések voltak, az erről szóló tanúvallomások azonban nem bizonyítják azt, hogy a házasársak több mint 20 évi együttélése alatt jóviszonyuk végleg megváltozott, sőt M. J.-né tanú, egyike azoknak, aki a felperestől hallotta, hogy a felperes férje egy szintén jószágok eladása miatt folytatott perlekedés után régebben öngyilkosságot kísérelt meg. azt vallotta, hogy bár sokat járt a házastársakhoz., nem vette észre, hogy rossz házaséletet éltek volna. A. F. tanú, a község református lelkésze pedig közvetlen megfigyelése alapján azt vallotta, hogy a házastársak, ha voltak is köztük a gazdálkodás körében kisebb ellentétek, a legjobb családi életet élték. Ugyanennek á tanúnak a vallomása szerint a felperes férje kijelen-