Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 35. 1941-1942 (Budapest, 1943)

90 Pénzügyi jog. sokban, ideértve a végrehajtási eljárást is, illetékmentességben részesül az a fél, aki a Pp. 112. §-ának első bekezdése értelmében szegénységi jogot kapott. Az illetékmentesség ugyanennek a szakasznak a harmadik bekezdése szerint kiterjed mindazokra az iratokra és bírói határozatokra, melyeknek illetéke a szegénységi jogban részesült felet akár az elsőfokú, akár a fellebbviteli, akár a végrehajtási eljárásban terhelné. A jogszabály tehát a szegénységi jogot nyert fél illetékmentességének a tárgykörét a bírói határozatokon kívül mindazokban az „iratok" ban jelöli meg, amelyeknek az illetéke a felet a bírói eljárásban terhelné. Irat a kifejezés szószerinti értelmét nézve is nemcsak perirat, illetőleg beadvány, vagy az eljárás során felvett jegyzőkönyv, hanem valamely okirat, levél is, s általában az írás vagy nyomtatás útján papíron, vagy arra alkalmas más anyagon megrögzített minden szöveg. Azok alatt az iratok alatt pedig, amelyeknek az illetéke a bírói eljárásban a felet terhelné, azokat az iratokat kell érteni, amelyek a bírói eljárásban való felhasználás (bírósághoz benyújtás, bíróság előtti felmutatás, más iratban való szószerinti idézés, stb.), vagyis perbeli cselekmény folytán válnak illetékkötelessé. A feltételesen illetékmentes kereskedelmi levelek ilyen irátok, s azoknak az illetéke annyiban is összefügg a bírói eljárással, hogy az 1914:XU1I. t.-c. 86. §-ának második bekezdése értelmében az illetékalap a per vagy eljárás tárgyának az értékénél nagyobb nem lehet. Az azonban mellékes, hogy az irat felhasználása anyagi jogi, vagy eljárási jogi okokból történik-e. Ha a törvényhozó csak a beadványokra és a bíróságnál felvett jegyzőkönyvekre, avagy ezeken kívül egyedül a pervitel céljaira alaki okokból szükséges más iratokra kívánta volna az illetékmentességet megadni, ezt kifejezetten kimondta volna. Az ezzel ellenkező értelmezés a törvény céljával sem egyezethető össze. Sok esetben ugyanis a valóságban meghiúsulna a törvény célja, ha a hivatkozott jogszabály aként érteimeznők, hogy az csak a törvénykezési illetékekre vonatkozik, okirati illetékekre ellenben nem. Előfordulhat, hogy adott esetben éppen egy feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél felhasználásával bizonyíthatja a szegényjogos fél keresetének a jogosságát; ilyen esetben az okirati illeték alól való mentesség megtagadása a szegénységi jogban rejlő kedvezmény céljának meghiúsításával és a szegény fél joga érvényesítésének megakadályozásával volna egyrételmü. De hogy a törvényhozó az illetékmentesség tárgyi körét nem akarta a bírói eljárással kapcsolatos törvénykezési illetékekre és azon felül legfeljebb csak a szigorúan az eljárás céljaira szükséges okiratok illetékére korlátozni, erre kell következtetni az 1930:XXXIV. t.-c. 8. §-nak a rendelkezéséből is. A most hivatkozott törvényszakasz szerint a szegénységi jogban részesülő peres fél ellenfele a Pp. 112. §-ában foglalt feltételek nélkül is. az.