Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Rágalmazás. (102!)—1030.) 661 védés, de nem szándékos becsületsértés, továbbá inert nem is becsületsértés az, ha a nem zsidó származású egyént valamely sajtóközleményben zsidó származásúnak tüntetik fel. Igaz, hogy általában nem sértés, ha valakit zsidó származásúnak mondanak. Azonban a gúnyolódó hangon megírt sajtóközlemények beállítása, noha a főmagánvádló keresztény származású, és öt mindenki ilyennek ismeri, — alkalmas aria, hogy a főmagánvádló társadalmi megbecsülése különösen a vele üzleti összeköttetésben lévők előtt csökkentessék. A Kúria ugyanis már egyik elvi jelentőségű határozatában (B. H. 1. 900.) rámutatott arra, hogy a becsületsértés tényállítással is elkövethető akkor, ha az sem közmegvetésre, sem pedig büntető vagy fegyelmi eljáíás megindítására alapul nem szolgálhat, de a kitétel által érintett személy társadalmi megbecsülésének csorbítására, vagy csökkentésére egyébként alkalmas. Állandó a bíróság gyakorlata atekintetben is, hogy mindig az eset körülményeitől függ az, hogy valamely kitétel lealacsonyító, megbecstelenítő-e vagy sem, mert az egyébként megengedett nyilatkozat is becsületsértő lehet aszerint, hogy ohl, mikor, minő módon és célzattal, továbbá minő körülmények között, kivel szemben használták. Az ügyvédi oklevéllel rendelkező, tehát jogilag képzett és újságírással foglalkozó, vagyis a használt kitételek értelmezése körül nagyobb jártassággal biró vádlott pedig föltétlenül tisztában volt azzal, hogy a panaszolt kitétel az általa megírt és közölt beállításban sértő lehet arra nézve, akire az vonatkozik. Ha tehát a vádbeli sajtóközleménynek a főmagánvádló által vádba tett részét az előbb vázolt módon mégis megírta és a sajtó útján a közön ség tudomására hozta, akkor szándékosan cselekedett, ami a becsületsértés megállapításhoz elég, mert ahhoz különös sértési szándék, vagy célzat nem kell. (B. I. 3421/1940. — 1941. V. 15.) 1030. — Bv. 8. §. 3. pont. — Ez alá esik a kijelentés, amely szerint a magyar katonai irodákban rendetlenség és fegyelemhiány uralkodik, mert a rendet és a fegyelmet a keresztény beosztottak megtanulni és megtartani nem képesek. K. Vádlottnak kijelentése azt foglalja magában, hogy a magyar katonai irodákban rendetlenség és fegyelemhiány uralkodik, mert a rendet és a fegyelmet a keresztény beosztottak megtanulni és megtartani nem képesek. A m. kir. Kúria B. I. 3649/1938. sz. büntető jogegységi határozatában kimondotta, hogy a magyar államot alkotó és fenntartó magyar nemzet túlnyomó többségét kitevő keresztényeken keresztül ezek megsértésével a magyar nemzet, a magyar állam sérelme is beáll. Azonban a vádlott nem általánosított; kijelentései nem a keresztény magyar állampolgárok összeségét vagy túlnyomó többségét, hanem csupán szűkebb körét, a katonai irodákba beosztottat érintik.