Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

658 Büntetőjog. vitte, hanem egyebet is tett. Nevezetesen az ismeretlen szerző kéziratát elolvasta, tartalmát helyeselte, azzal magát azonosította, ennek jeléül a kéziratot a közlést szorgalmazó záradékkal is olyan nyilatkozattal látta el, hogy amennyiben a közlemény megjelenése büntetőjogi következményeket von maga után, azokat is kész magára vállalni. A St. 33. §-ának helyes értelmén alapuló állandó bírói gyakorlat szerint azt is szerzőnek kell tekinteni, aki maga ugyan sem gondolattal nem járult hozzá a sajtóközlemény megalkotásához, sem annak fogalmazásában részt nem vett, — de a más által készített közlemény tartalmával magát azonosította és ennek, valamint a közzétételre irányuló szándéka nak akár a kézirat aláírásával, akár más felismerhető módon kifejezést adott. Minthogy Z. is ezt tette, amikor az ismeretlen szerző kéziratát az idézett záradékkal ellátta, aláírta és közlés végett a lap szerkesztőségének átadta, — ténykedésével a vádbeli közlemény írójának szerzőtársává vált és így annak büntetőtörvénybe ütköző tartalmáért a St. 33. §-ának első bekezdése értelmében szerzői fokon sajtójogi felelősséggel tartozik. Minthogy pedig a szerzői felelősség a felelős szerkesztő sajtójogi felelősségét a St. 35. §-ának első bekezdése szerint kizárja, — az elsőfokú bíróság a törvény lényeges rendelkezését sértette meg, amikor a vádlottat mint felelős szerkesztőt mégis sajtójogi felelősségre vonta. (R. I. 141/1941. — 1941. II. 12. 4. A becsület védelméről szóló 1914: XLI. t.-c. ÍBv.) 1027. — Bv. L §., 9. §. 6. pont. — A Kúria nem tekinti a hivatás gyakorlására vonatkozó tényállításnak az olvan cselekmény körében tett tényállítást, amely körben a sértett közhivatalnok hivatali hatáskörét túllépte. K. — A város polgármesterét és főjegyzőjét — a sértettet Z. fegyelmikig — feljelentette a megye alispánjánál, s ezt a fegyelmi feljelentést a vármegye alispánja azért küldötte le a polgármesterhez, hogy a fegyelmileg feljelentett tisztviselők a fegyelmi eljárás előtt a feljelentés tartalmára meghallgattassanak. Az 1929:XXX. t.-c. 77. §-ának harmadik bekezdésén nyugvó ez. az alispáni rendelkezés ennél tovább nem terjedt. Ha a város főjegyzőjének hivatásához tartozó teendője is a fegyelmi feljelentéssel élőnek a feljelentéssel kapcsolatos meghallgatása, az adott esetben azonban semmikép sem tartozhatott a fegyelmileg feljelentette főjegyző hatáskörébe, hogy az ellene fegyelmi feljelentést tett Z.-t maga hallgassa meg. A fegyelmileg feljelentett tisztviselő a saját fegyelmi ügyében meghallgatásokat nem foganatosíthat. Erre utal az 1929:XXX. t.-c.-nek a fegyelmi vizsglálóbiztos kirendelésére vonatkozó 81. §-a, valamint az id. törvény 82. §-a második bekezdésének az a rendelkezése, hogy a vizsgálóbiztos idézheti meg a panaszost és a feljelentett tisztviselőt.