Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

646 Büntetőjog. Ebben a bűnügyben semmi kétség sem lehet aziránt, hogy úgy a vádlott, mint a hallgatóság vagy legalább is annak a medertisztítással érdekelt része, a vádlott kijelentésének értelmét felismerte. Jól tudják, hogy a kijelentés éle a medertisztítási járulékot megállapító, törvényes hatáskörben kiadott hatósági határozat ellen irányul. Tévedett tehát a törvényszék, amikor a vádlott szavaiban a határozottságot föl nem ismerte. Ahhoz azonban, hogy a Btk. 172. §-ának első bekezdése értelmében a vádlott bűnössége megállapíttassék, az egyenes felhívásnak az engedetlenség kiváltására való alkalmatosságát is vizsgálni kell. A kérdést azután ebből a szempontból vizsgálva, a Kúria is osztja a törvényszéknek azt az álláspontját, hogy amit a vádlott elkövetett, az nem bűncselekmény. A hibátlanul megállapított tényállás szerint' a vádlott szavai a vendéglőben, összesen kb. 10 jelenlevő előtt, akik közül csupán néhányan voltak a medertisztítás folytán érdekeltek, — pálinkázás közben hangzottak el. Ilyen hangulatban és környezetben, szám szerint meg sem határozható, de mindenesetre csupán néhány érdekelt előtt tett olyan feltételes, nagyhangú kijelentés, hogy: „ha fegyverem lenne... stb.", nem tekinthető komolynak. Az említett környezet, alkalom a szóhangzás folytán komolynak a hallgatók által nem vehető kijelentés pedig nem alkalmas engedetlenség szítására, — (B. I. 4984/1940. — 1941. I. 9.) 1013. — Btk. 172. §. 2. bek. — Az a kijelentés, amely szerint az urak a dolgozók rovására munka nélkül kényelemben élnek, vagyis a dolgozó szegény embereken élősködnek, a Btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző osztály elleni izgatás tényálladékát valósítja meg. K. — Vádlott kijelentésének az az értelme, hogy az urak a dolgozók rovására munka nélkül kényelemben élnek, vagyis a dolgozó szegény embereken élősködnek. A dolgozó szegény embereknek vagyis a munkásosztálynak az urakkal vagyis az úri osztállyal való ilyen szembeállítása alkalmas arra, hogy a munkásosztályban az úri osztály iránt ellenség'•> érzületet keltsen és így gyűlöletre izgasson. Az a kérdés, hogy a vádlottat kijelentésének megtételénél izgatási szándék vezette-e vagy sem. a bűnösség szempontjából közömbös, mert ennek a bűncselekménynek az izgatásra irányuló különös szándék nem alkotó eleme, hanem elegendő annak tudata, hogy a használt szavak izgatni alkalmasak. Már pedig a vádlott iskolázottságából és foglalkozásából következőleg ennek belátásához elegendő értelmi képességgel rendelkezett. A védőnek az az ellenvetése, hogy a vádlott kijelentéséből hiányzik a gyűlöletre való felhívás, e nélkül pedig az osztály elleni izgatás tényálladéka nem teljes, — a Btk. 172. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés teljes félreismerésére vall. Ez a törvényhely ugyanis a Btk. 171. §-ra való utalással, nem az ebben meghatározott vétségnek elkövetési -cselekedetét, a felhívást, — hanem pusztán elkövetési módját: „gyülekezeten nyilvánosan szóval