Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Büntetőjog. 639 pontjában meghatározott s e §. utolsó bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő semmiségi okot létesítette. (B. II. 4190/1940.. —1941. II. 6.) 1004. — I. Btk. 5. §. — A Btk. hatálya kiterjed a magyar á!lam egész területére; tehát a magyar büntetőjogszabályok hatálya a Btk. említett rendelkezésénél fogva külön rendelkezés hiányában kiterjed a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területekre. II. Áv. 1. §. 5. p. — Ez alá a rendelkezés alá esik közszükségleti cikknek nyerészkedés céljából való elrejtése. K. — Vádlott a bűnösségének megállapítását azon a jogi alapon kifogásolja, hogy az uzsorabíróság által alkalmazott magyar jogszabályok az anyaországhoz visszacsatolt keleti és erdélyi területeken a vádbeli időpontban nem voltak kihirdetve és azokra kiterjesztve. Ebből folyóan a \ádbeli időben Sepsiszentgyörgyön a román jogszabályok voltak érvényben s így az uzsorabíróság hatályban nem volt jogszabályok alapján töri énysértéssel állapította meg a vádlott bűnösségét. Ez az érvelés és jogi álláspont nem helytálló. A vádbeli cselekmény elkövetésének időpontja 1940. évi október 23. napja. Nem vitás és köztudomású is, hogy a bécsi döntőbírósági ítélet alapján Sepsiszentgyörgyön a magyar főhatalom átvétele a vádbeli időpont előtt megtörtént. A vád tárgyává tett cselekmény elkövetése tehát magyarrá vált területen történt, magyar területen pedig a dolog természeténél fogva és a Btk. 5. §-ában lefektetett ama jogelv folytán is, hogy a Btk. hatálya kiterjed a magyar állam egész területére, a magyar jogszabályokat kell alkalmazni. Ezen általános büntetőjogi alapelvből kifolyólag magyar főhatóság alatt álló területen külföldi anyagi jogszabály csak erre vonatkozó törvényes rendelkezés alapján alkalmazható. Ez a jogelv kifejezésre jut a román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek az anyaországhoz visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről rendelkező 1940. évi XXVI. t.-c.-ben is, amelynek 10. §-a úgy rendelkezik, hogy „,mindaddig, amig a törvényhozás vagy a jelen törvényben kapott felhatalmazás alapján a m. kir. minisztérium másként nem rendelkezik, a jelen törvénnyel visszacsatolt területen az 1940. évi augusztus 30-án érvényben volt jogszabályok maradnak hatályban, kivéve azokat, amelyek az állami főhatalom változása következtében a dolog természeténél fogva flem alkalmazhatók." Törvényhozási intézkedés vált szükségessé tehát ahhoz, hogy a visszacsatolt keleti és erdélyi területen az 1940. évi augusztus 30-án érvényben volt román jogszabályok egy része alkalmazható legyen. A dolog természeténél fogva ez a rendelkezés nem vonatkoztatható az árdrágító visszaélések üldözésére vonatkozó magyar anyagi jogszabá lyokra, amelyek az előadottaknál fogva a visszacsatolt keleti és erdélyi területen a magyar főhatalom átvételével egyidejűleg külön kihirdetés nélkül is hatályba léptek. Az uzsorabíróság tehát helyesen alkalmazta a vád-