Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

604 Végrehajtási eljárás. Ezekkel a végrehajtási cselekményekkel tehát a részletfizetési kedvezményt okvetlenül megszüntetettnek kell tekinteni. Ettől számított 3 év alatt azonban a szóban levő adóháti alékok rendkívüli kielégítési elsőbbségének megszűnése az adott esetben még sem következett be annálfogva, hogy az iratokból kitűnően az ingatlan málékkor végrehajtási zárlat alatt állott, ez pedig a kielégítési elsőbbség elévülését megakasztotta. Az a bírói gyakorlat ugyanis, hogy a 16.400/1933. M. E. sz. rendelet 3. §-ában biztosított rendkívüli kielégítési elsőbbség a részletfizetési kedvezmény megszűnésétől számított 3 évig tart, — azon alapszik, hogy amikor a részletfizetési kedvezmény megszűnik, akkor a részletfizetési kedvezményben részesített köztartozás a maga egészében újból esedékessé és behajthatóvá válik, tehát vissza áll az a helyzet, amikor a kir. kincstár a köztartozás behajtásáról szabadon gondoskodhatik. A részletfizetési kedvezményben részesített köztartozásokkal közvetlenül terhelt ingatlannak végrehajtási zárlat alatt állása idején azonban ez nem következik be, mert a 600/1927. P. M. sz. K. K. H. Ö. 84. §-a a zárgondnoknak csuk azt teszi kötelességévé, hogy a zárlati jövedelemből a folyó adókat fizesse. Ebből pedig okszerűen az következik, hogy akkor, amikor a részletfizetési kedvezmény megszűnése a zárlat alatt következik be és a zárlat az árverésig tart, a kielégítési elsőbbség elévülése meg sem kezdődik, — ha pedig az elévülés a zárlat előtt már megkezdődött, de a zárlat kezdetéig még nem telt le, — akkor a zárlat az elévülést félbeszakítja. A jelen esetben az árverés 1939. február 15-én volt és a telekkönyvi hatóság a zárlatot csak az 1939. június 13-án 26.127/1939. tk. szám alatt hozott végzésével szüntette meg, tehát a zárlat az 1939. február 15-én megtartott árverés napján is még fenn állott. Ennélfogva a kifejtettek szerint a 3 évi elévülési idő meg sem kezdődhetett. Ebből az okból helyes a másodbíróságnak az a döntése, hogy a szóbanforgó köztartozás kielégítési elsőbbsége az árverési vételárra fennáll s így azt jogszabálysértés nélkül sorozta. (1940. okt. 31. — Pk. V. 2994/ 1940.) 965. (Vht. 189. §.), 24.000/1929. I. M. 15. §., 600/1927. P. M, 4. § — Vízszabályozási járulék, kéményseprési díj és közmunkaváltság előnyös sorozása. — I. A vízszabályozási járulék az 1885: XXIII. t.-c. 121., 129. §-a, a 24.000/1929. I. M. számú rendelet 15. §-ának b) pontja és 600/1927. P. M. számú rendelet 4, §-a értelmében az ingatlanoknak az adók és illeték, valamint az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő vagyonváltság után sorozandó előnyösen kielégítendő terhe. — II. A kéményseprési díj — az állandó bírói gyakorlat szerint — az elárverezett ingatlan vételárából a jelzálogos hitelezőket megelőző előnyös tételként sorozandó. — III, A közmunkaváltság (közmunkadíj) nem előnyös tétel.