Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

Közadók kezelése. 151. 45 illetményeket közvetlenül terhelő köztartozások behajtása céljából is. Vagyis ilymódon az azelőtt létezett megkülönböztetésnek a 45. §-al elérni kívánt megszüntetését ugyanennek a törvénynek a 42. §-a megsemmisítené. Továbbá azt is jelentené az alsóbbfokú hatóságok sérelmezett álláspontja, hogy a K. K. H. Ö. 56. §-ában a jogszabály a közszolgálati illetmények egészben való igénybevételét kizárólag az illető illetményeket közvetlenül terhelő adók tekintetében engedi meg ugyan, az 56. §. 12. pontja azonban a közszolgálati alkalmazottakra nézve ezt a rendelkezést — a követeléseknél alkalmazható visszatartási jog szabályozása keretében — hatályon kívül helyezte volna. Megerősíti ezt az álláspontot végül a m. kir. pénzügyminiszternek az 1923. évi VII. törvénycikkre vonatkozó javaslat részletes tárgyalása alkalmával a nemzetgyűlés 1922. évi december 11-én tartott ülésében a törvényjavaslat 45. §-ánál történt alábbi felszólalása: „... Hogy azon illetmények és járandóságok utáni speciális adó, amely ezeket a járandóságokat terheli, a járandóságokból természetszerűleg levonható, azt hiszem, olyan megállapítandó szabály, mely ellen nem merülhet fel észrevétel. Hiszen egyébként, ha ezekből a járandóságokból nem lehetne levonni az azokat speciálisan terhelő adót, diszparitás keletkeznék azok között, akik azt fizetik és azok között, akik nem hajlandók azt fizetni, mert ha végrehajtásra kerülne a sor, az utóbbiak sokkal jobb helyzetbe kerülnének. Teljesen logikusak és a szociális kívánalmakkal is teljesen összegyeztethetők tehát ezek a kifogásolt rendelkezések". Ez a miniszteri felszólalás is igazolja, hogy a tárgyalt törvényes intézkedések alapján a szolgálati illetményeket a közadók módjára való behajtás során kizárólag csak a szolgálati illetményeket közvetlenül terhelő adók stb. behajtása céljából lehet teljes egészükben letiltani, illetőleg igénybe venni, míg az egyéb adók behajtása céljából csak az illetmények egyharmad része foglalható le. A visszatartási jog pedig azoknál a követeléseknél gyakorolható, amelyeket az adókötelezettek a kincstárral szemben nem szolgálati viszonyból folyólag támasztanak. Az alsóbbfokú hatóságok által hivatkozott 111.223/1939. VIII. sz. P. M. rendelet törvényesen közzé nem tett, ki nem hirdetett, tehát a bírósái?i'ál az 1869. évi IV. t.-c. 19. §. alapján kifejlődött állandó gyakorlata szerint, kötelező jogforrásul el nem fogadható rendelkezés, amelyet már ezért sem szabad alkalmazni. A fent kifejtettek következtében azonban még akkor sem lehetne azt alkalmazni, ha az törvényesen kihirdetett rendelet volna. Ez az ítélet a panaszos illetményeinek egyharmad részét letiltó rendelkezések érvényét természetesen nem érinti. (1940. júl 9. — Kb. 9.749/ 1940. P. sz. — 2060. E. H. — Pod. 1940. évi 3. f. 73.) 151. K. K. H. Ö. 91. §. Az illetékszabályok 157. §-ába illesztett elévülési szabály nem különleges illetékjogi szabály, hanem az 1881:XXXIVM illetőleg az 1883:XLIV. törvénycikkel a közadók egész területére alkotott szabály, az tehát a K, K.