Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

602 Végrehajtási eljárás. szes jelzálogi követelések kielégítése után — esetleg aránylagos levonás mellett volna a vételmaradványból kielégíthető. Minthogy azonban az elárverezett ingatlanokra C. 4., 5., 7—10. sorszámok alatt bekebelezett jelzálogos hitelezők követeléseinek sorozása folytán felosztható további vételár nem maradt, ezt a 315 csehszlovák koronát a sorozásból teljesen ki kellett hagyni. N. Benő végrehajtató a felfolyamodási költségben elmarasztalható nem volt, mert az 1938. évi november hó 2. napján a visszacsatolt felvidéki területen érvényes jog szerint nincs arra alap, hogy az egyik végrehajlató (jelzálogos hitelező) a másik ellenérdekű hiteiező javára marasztaltassék a sorrendi végzés ellen beadott jogorvoslat költségébea. (L. a fentebb hivatkozott hivatalos bírói gyakorlat-gyűjtemény 563., 925. és 1752. számai alatt közzétett határozatokat. (1940. dec. 10. — Pk. V. 1226/1940.) 963. (Vht. 189. §.), 24.000/1929. I. M. 15. §., 4300/1934. P.M. 6., 8. §. — Köztartozás előnyös sorozása szempontjából részletfizetési kedvezmény megszűnésének időpontja. — A részletfizetési kedvezmény az adózó mulasztásával még nem okvetlenül szűnik meg, hanem rendszerint a részletfizetési kedvezmény megszűnését a pénzügyi hatóság valamely cselekménye vagy rendelkezése szünteti meg. K. A bírói gyakorlatra alapított indokaiból helyes ugyan a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy az 1931—1933. évi adóknak az 1933. év végén nyilvántartott és a 16.400/1933. M. E. számú rendelet alapján részletfizetési kedvezményben részesített hátralékának és kamatának rendkívüli kielégítési elsőbbsége — a részletfizetési kedvezmény megszűnése esetén — ettől számított 3 évig tart, és a másodbíróság nem vitás tényként meg is állapította, hogy az adott esetben a részletfizetési kedvezmény 1934. április hó 1-én, tehát az 1938. október 4-én megtartott árveréstől visszafelé számított 3 évnél régebben szűnt meg. Azonban a kifogásoló hitelezőnek az az állítása, hogy a részletfizetési kedvezmény 1934. április hó 1-én szűnt meg, pusztán azon alapszik, hogy a végrehajtást szenvedő már az 1934. április 1-én esedékessé vált első részletfizetési kötelezettségének eleget nem tett. Ez a tény azonban egymagában a részletfizetési kedvezmény megszűnésének megállapítására nem alkalmas. A 4300/1934. P. M. számú rendelet 6. §-a a pénzügyi hatóság számára kötelezővé tette ugyan, hogy a részletfizetési kötelezettségét nem teljesítő adóst a mulasztástól számított 8 nap alatt a kedvezmény különbeni elvesztése terhével, — fel kell szólítania a mulasztás pótlására, — azonb:*; egyúttal akként is rendelkezik, hogy ha ennek a felszólításnak nem volna eredménye és az adózó az elmulasztott részleteket a következő — tehát a felszólítást követő évnegyed végéig sem pótolja, a hátralék teljes összeget a szabályszerű késedelmi kamatokkal együtt azonnal be