Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

576 Végrehajtási eljárás. A m. kir. Kúria ezért a másodbíróság végzését ebben a részében a végrehajtatok felfolyamodása folytán a rendelkező rész szerint megváltoztatta annak a megjegyzésével, hogy a végrehajtást elrendelő végzésben az ingóságok lefoglalásának törvényes korlátait nem kell megemlíteni, a végrehajtás alá vonhatóság kérdése ugyanis nem tartozik a végrehajtás elrendelésére, hanem annak a foganatosítására. (1940. júl. 23. — Pksz. 3336/1940.) Azonos a Pksz. 3337/1940. sz. is. 935. (Vht. 9. §.), Ppé. 35. §., 300/1936. M.E. 9. §., 4140/ 1932. M. E. 2. §., 100.000/1930. B. M. 9. §. — Külföldi és belföldi fogalma devizajogi szempontból és végrehajtás elrendelése szempontjából. K. Maga a végrehajtató csatolta be az 5. sorszámú bejelentéséhez azt az államrendőrségi végzést, amely szerint ő szlovák honos, tehát külföldi. Külföldieknek Magyarország területén lakhatásáról szóló 1903. évi V. t.-cikk, illetőleg az ezen törvényt módosító 1930. évi XXVIII. t.-cikk végrehajtásáról rendelkező 100.000/1930. számú belügyminiszteri rendelet ideiglenes itt tartózkodást és állandó itt lakhatást különböztet meg. Áz ideiglenes itt tartózkodás időtartamát három — illetve — kivételes ese tekben hat hónapi maximális időtartamban állapítja meg (9. §.), míg a bat hónapon túli itt tartózkodást az „állandó ittlakás""fogalma alá vonja és kimondja, hogy: „az ország területén állandóan csak az a külföldi tartózkodhat, akinek érvényes lakhatási engedélye van" (10. §,). Igaz ugyan, hogy a 300/1936. M. E. számú rendelet 9. §-a deviza szempontból a belföldi lakos fogalmának meghatározásánál nem tesz ilyen messzemenő megkülönböztetést, azonban az utóbb említett rendelet 9. második bekezdésének oly értelmű magyarázata, amely szerint minden olyan külföldi, akinek belföldi tartózkodási engedélye van — tekintet nélkül arra, hogy ez a tartózkodási engedély ideiglenes-, vagy állandó jellegű, — „belföldi"-nek volna tekintendő, — nyilván téves és ellenkezik a devizarendeletek intenciójával. Ennélfogva végrehaj tat ónak végrehajtási kérelméhez — avégből, hogy az teljesíthető legyen — a 4140/1932. M. E. számú rendelet 1. §-ára figyelemmel — csatolni kellett volna vagy egy érvényes lakhatási engedélyt, vagy a Magyar Nemzeti Banknak a 4140/1932. M. E. sz. rendelet 1. §-ában megkívánt engedélyét. Végrehajtató azonban nem csatolta ezek egyikét sem, hanem azt. hogy ő belföldi lakos: adókivetést tárgyazó fizetési meghagyásokkal, konzuli értesítéssel, szállodai kimutatással és a hozzá intézett ügyvédi levéllel kívánta igazolni. Ezek azonban egyrészt nem pótolják a deviza szempontból is figyelembe veendő, 100.000/1930. B. M. számú rendelet 10. §-ában említett érvényes lakhatási engedélynek a hiányát, másrészt nem alkalmasak annak igazolására, hogy a végrehajtató állandó ittmaradás szándékával letelepedett belföldi lakos lenne. (1940. nov. 8. — Pk. V. 4387/1940.) V. ö.: Gr. XXVIII 1095. sorsz. hat.