Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)
Törvényhatósági ügyek. 13—14. Községi (megyei városi) ügyek. 15—20. 5 az erről szóló értesítés kézbesítése csak később történt. — II. Ha a megyei város nyugdíjszabályrendelete a tényleges katonai szolgálati időnek a nyugdíjjogosultság szempontjából be számíthatósága kérdésében nem tartalmaz rendelkezést, akkor az állami nyugdíjtörvény, valamint az azt kiegészítő jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni- (1940. jún. 18. — Kb. 320/1940. K. sz. — 1709. E. H. — Kod. 1940. évi 4. f. 98.) 19. A községi alkalmazott fizetésének megállapításánál az alkalmazott részére javadalmazásként kijelölt ingatlan — haszonélvezet pénzbeli egyenértékét akkor is be kell számítani (a fizetésből le kell vonni), ha az alkalmazott a földhaszonélvezetről lemondott. (1937. dec. 15. — Kb. 4.972/1934. K. — 1704. E. H. — Kod. 1940. évi 3. f. 84.) 20. 1929: XXX. t.-c. 9. §. 6. bek., 1938Í IV. t.-c. 4. §. A községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál a* névjegyzékbe felvétel alapjául megállapított adóösszeg az 1929:XXX. t.-c. 9. §-ának (6) bekezdésében és az 1938:IV. t.-c. 4. §-ában meghatározott különböző címek egyidejű megléte esetén is csak az egyik jogcímen számítható kétszeresen. Kb. A K. m. város legtöbb adófizetőinek 1910. évre összeállított névjegyzékébe felvett panaszos, sorrendjének magasabb összegű adó alapján való megállapítását kérte azzal a megokolással; hogy adójának kétszeres számítására egyrészt főiskolai oklevele címén, másrészt azon a címen, hogy igazolt tűzharcos, igénye van 3 az 1938:IV. t.-c. 4. §-ának rendelkezése — a törvényhozás szándékának figyelembevétele mellett — a tűzharcos javára azt az előnyt kívánta biztosítani, hogy a névjegyzékbe vaió felvétel alapjául megállapított adóösszeg mindkét címén kétszeresen számíttassék. A panasz, amely a törvényhatóság kisgyűlésének a kérelem teljesítéséi megtagadó véghatározata ellen irányul, alaptalan. Amint arra a megtámadott véghatározat helyesen utalt, az 1938:1V. t, e. 4. §-ának rendelkezése az 1929: XXX. t.-c. 9. §-ának 6. bekezdésében foglalt, az 1933: XVI. t.-c. 34. §-ának 1. bekezdése értelmében ebben az ügyben is alkalmazandó szabályt csupán új jogcímmel egészítette ki azokra a tűzharcosokra vonatkozóan, akik más címen adójuk kétszeres számítását nem igényelhetnék. Sem az említett törvény szövege, sem annak indokolása azonban nem nyújt alapot annak olyan értelmezésére, hogy ezt a kedvezményes számítást több jogcím esetén többszörösen is megengedni kívánta volna, amint az 1929: XXX. t.-c. 9. §-ának alapú! szolgáló (6) bekezdése sem ad módot arra, hogy az ott megjelölt különböző címek egyidejű megléte esetében az adó kétszeres számítása különkülön történjék. A megtámadott véghatározat tehát jogszabályt nem sért. (1940. szept. 4. — Kb. 3612/1940. K. sz. — 1723. E. H. — Kod. 1941. évi 2. f. 34.)