Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

152 Személyi és családi jog. jóllehet a hadisegélyre vonatkozó rendelet azt írta elő, hogy a bevonultaknak kell a családi segély iránt a katonai parancsnokságnál jelentkezni. Ezekből kétségtelen, hogy az alperesnek a maga és gyermekei megélhetése végett ilyen körülmények között munkába kellett és kell járnia. Ezt meg is teszi. Erre mutat T. Gy.-né és B. Ferencné vallomásából megállapítható az a tény, hogy az alperes élelmiszerért munkába járt. E tanúk vallomása arra is szolgáltat adatot, hogy a családi segélyt az alperes hasznosan költötte el, mert ebből gyerekei és a maga részére ruhát vett, de B. Ferencné vallomása szerint a maga szoknyája megvarrására már nem volt pénze, a varrásért dologba jár. Ehhez fűződőén az alperes helyzetének a jellemzésére szolgál a már megnevezett N. Pálnak ama további vallomása, hogy az alperesnek és gyermekeinek nagy nyomora miatt arról volt szó, hogy a gyerekeket menhelyre' küldik. Ebből pedig következik, hogy habár a tanúk vallomásában adatok vannak arra, hogy a gyermekek piszkosak és rongyosak, sőt T. Gyuláné vallomása szerint a peresfelek egyik gyermekét idegenek ruházzák, az alperes gyermekeinek ezt a helyzetét az idézte elő, hogy a felperes a családjáról sem az együttélés, sem pedig a különélés alatt nem gondoskodott kellően, tehát ha az alperest gyermekei rendben tartása körül hanyagság is terheli, ezt már a munkába járása miatt is súlyosnak és szándékosnak nem lehet tartani még akkor sem, ha amint a felperes állítja, érintkezésbe is lépett az alperessel, hogy a gyermekeknek ez a helyzete megszűnjön. Hogy miben állott ez az érintkezés, a felperes nem jelölte meg. Ha ez abban nyilvánult meg, hogy az ingatlanait az alperesnek felajánlotta, ennek nincs jelentősége, mert amint erre a fellebbezési bíróság rámutatott, négy apró gyermeke mellett az alperes a föld megművelésére nem vállalkozhatott. Az ingatlanok az eltartásukat nem is biztosítanák. Az a tény tehát, hogy az alperes az ingatlanokat nem vette át, nem alkalmas arra, hogy a különélő alperes terhére a gyermekek tartásának és nevelésének szándékos elhanyagolása tekintetében valamilyen következtetést lehessen vonni. A gyermekeknek az együttélés alatt való elhanyagolására mutatkozó egyes tények, az előadottakból következően ugyancsak arra vezethető vissza, hogy a felperes a családjával nem törődött. Erre való tekintettel elfogadható az alperesnek az a védekezése is, hogy ha az együttélés alatt lehetett is kifogásolni a háztartását, ennek oka az volt, hogy a felperes a háztartás vezetéséhez nem adta meg a szükséges eszközöket. Ezért az együttélés alatt a háztartásnak oly szándékos elhanyagolását, amely bontó okot létesítene a m. kir. Kúria megítélése szerint sem lehet megállapítani. A kifejtettekre tekintettel ugyanez áll az alperesnek arra az állított magatartására is, hogy saját háztartás vezetését a különélés alatt a felperes által leírt módon elhanyagolta. Mindebből az is következik, hogy a háztartás vezetésének és a gyer-