Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)

140 Személyi és családi jog. te, később pedig (1938. évi augusztus elején) a leányát lopással vádolta (kávéskanál) és semmit sem tett, hogy ez alaptalan vádaskodását jóvátegye. A megállapított tényekkel kapcsolatban a fölperes még azt az álláspontját is kifejezésre juttatja, hogy ő azért nem tudta az alperest kielégíteni, mert a most nevezett nemileg telhetetlen volt. A házassági élet nemi erkölcse szempontjából csak a szándékos mulasztások eshetnek a házasfelek terhére. Amennyiben bármelyik házasfél a természet rendje, vagy bizonyított más okból nem teljesíti a házassági tartozást, ebből a másik fél magára nézve sérelmes helyzetet nem panaszolhat. E családerkölcsi vonatkozások folyományaként (... mint a fejben ...). Az alperes az ismerősök körében a vagyoni vonatkozású panaszokkal kapcsolatban és kizárólag nemi vonatkozásban is panaszkodott a fent megállapított kifejezésekkel — a fölperes nemi tehetetlenségéről. Ezek a híresztelések nem csak nőismerősök, hanem férfiismerősök előtt is történtek. A fölperes nemi életére vonatkozó alperesi kijelentések a házasságerkölcsi tartalma szempontjából föltétlenül súlyos megítélés alá esnek, mert az alperesnő a közte és felperes közötti korkülönbséget már a házasságkötéskor jól ismerte s a saját egyéniségének az ismeretében értelmi képességénél és életismereténél fogva jól tudhatta, hogy a 15 évi korkülönbség idősebb korban a nemi élet terén szükségszerűleg az ő hátrányára élesebben előtérbe fog lépni. Éppen ezért a természet rendje szerint a felperesnél beállott csökkent nemi életet az alperes nem róhatta fel a felperesnek, a felperessel szemben a nemi tartozás teljesítésének szándékos elmulasztását nem is panaszolta, tehát az adott körülmények között valóban súlyos házastársi kötelességsértést követett el azzal, hogy a hálószoba-titok többszöri és többeknek történt elpanaszolása által a fölperes férfiúi értékét minden ok nélkül lebecsülte, mások előtt a megkívánható tiszteletben és megbecsülésben nem részesítette. Az alperes eme házastársi kötelességsértését súlyosbítja, hogy sem az alkalmat, sem a személyeket nem válogatta meg, hanem amikor adódott, a férjének a már említett nemi életét szó tárgyává tette, s még a peresfelek társadalmi osztályához tartozó nőtől elvárható önfegyelmet sem gyakorolta. Helytálló tehát ebben a vonatkozásban a fölperesnek az anyagi jogszabálysértésre alapított panasza, mert az alperes vétkes magatartásának menthető voltára a perben adat nincs, enélkül pedig a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontóok fennforgását megállapítani kellett. A 4. pontban említett továbbmenő panaszokkal a m. kir. Kúria nem találta szükségesnek foglalkozni. A megállapított bontóok a házastárs nemi életére való vonatkozásinál fogva oly súlyos, hogy azt a házasélet bensőséges tartalma okából a