Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 34. 1940-1941 (Budapest, 1942)
Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári 95 ügyekben. — Végrehajtási ügyek. 392. pengőt (Te. 65. §.). A bírói kiküldöttnek ez ellen az intézkedése ellen beadott előterjesztést pedig — amelyben az előterjesztéssel élő kifejezetten azt kérte, hogy a kir. járásbíróság mondja ki, hogy a jelen ügyre a Te. 65. §-a nem vonatkozik és utasítsa a kiküldöttet a végrehajtásnak a végrehajtást szenvedő költségén történő foganatosítására — a b.-i k. kir. járásbíróság, mint rendes bíróság jogerősen elutasította. Az ekként felmerült nemleges hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával szüntette' meg a következő okokból. Polgári peres ügyekben — kivéve a községi bíróság előtt folyt ügyeket — a végrehajtás foganatosítását ingóságokra szabályként a bíróság eszközli (1881. évi LX. t.-c. 19. és következő szakaszai). Kizárólag a községi bíróság előtt folyt ügyekben pedig az 1911. évi I. t.-c. (Pp.) 762. §-a és a 197.100/1914. B. M. számú rendelet 64. §-a értelmében ingókra a végrehajtás foganatosítása közadók módjára történik, tehát a végrehajtás foganatosítását a közigazgatási hatóság teljesíti. A Pp. 758. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hagy ez a szakasz nem zárja ki, hogy a felperes követelését a járásbíróság előtt fizetési meghagyás útján érvényesítse. Ezekre a törvényes rendelkezésekre tekintettel az 1930. évi XXXIV. t.-c. (Te.) életbelépéséig az a jogi helyzet alakult ki, hogy azokban az ügyekben, amelyek egyébként a Pp. 758. §-a értelmében a községi bíróság hatáskörébe tartoztak és fizetési meghagyás útján a kir. járásbíróság elé kerültek, a kir. járásbíróság által ingókra elrendelt végrehajtás foganatosítását a végrehajtató kérelme alapján a közigazgatási hatóság is eszközölhette. Ezt a jogi helyzetet rögzítette le egyébként a m. kir. belügyminiszer a 99.368/1929. B. M. számú körrendeletében. Az 1930. évi XXXIV. t.-c. életbelépése után ez a jogi helyzet részben megváltozott. A hivatkozott törvény 65. §-a ugyanis kimondja, hogy: ,.a 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében a végrehajtást a községi elöljáróság foganatosítja a közadók behajtásának szabályai szerint. A végrehajtató kérelmére ezekben az esetekben is bírói kiküldöttet kell kirendelni, azonban a végrehajtás foganatosítása körül felmerült költségekből a végrehajtást szenvedőt csak a bélyegköltség terheli". A törvény eme rendelkezésének, amely a 25 pengőt meg nem haladó követelések tekintetében a végrehajtásnak ingókra foganatosítását a községi elöljáróságra bízta, nyilvánvaló célja — amit e törvényszakasz bizottsági indokolása is megállapít — az volt, hogy a végrehajtási költségeket csökkentse és így ez a rendelkezés a végrehajtást szenvedő érdekeit kívánja szolgálni. Az említett rendelkezés tehát minden 25 pengőt meg nem haladó követelésre alkalmazandó, akármilyen ügyből ered is az. Nyilvánvaló ennélfogva — úgy a 65. §. célja, mint szövegezése szerint is — hogy nincsen jelentősége annak, hogy a végrehajtató milyen összegű követelést érvényesített a bíróság előtt, hanem az az egyedüli'
