Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Okirati illeték. 244—250. — 7? amely szerint „a fokozatos illeték megszabásánál nem vehetők számításba a kiházasítási azon tárgyak, amelyek közös használatra nem alkalmasak", nem törvényes jogszabály, s ennek folytán a házassági szerződésnek az után a tartalma után, amely meghatározza, hogy a házastársak az ő különvagyonukat tevő, nem gyümölcsöző ingó vagyontárgyaikat a házasságba használatra beviszik, nem lehet a díjtétel első bekezdésében ingó dolog haszonélvezetének átruházása esetére megállapított illetéket követelni. Kb. Az illetékjogunknak nagyrészt alapját tevő s az 1850. évben császári pátenssel életbeléptetett „illeték- és bélyegtörvény" szerint: „Házassági szerződések, azaz oly szerződések, melyek házasságkötés céljából a vagyon iránt köttetnek, amennyiben általuk ingó dolgok tulajdonjoga vagy haszonvétele ruháztatik át, az érték szerint II. fokozat szerinti illeték alá esnek. Ha az átruházás tárgya ingatlan dolog, akkor a 108. t. sz. A. 2. a. rendelete alkalmazandó. Ha általa jogok az egyik, vagy másik házasfél halála esetében ruháztatnak át, ezek a 108. t. sz. B. szerint közvetlen illeték alá eső tárgyakként tekintendők és az illeték kiszabásánál a házassági szerződéstől elkülönzendők. Ha a szerződés élők közötti ajándékozásokat foglár magában, az ezért járó illeték az ajándékozásokra nézve rendelt mód sze rint meghatározandó." Ennek a nálunk is — de facto — érvényben volt jogszabálynak helyes megértéséhez tudni kell, hogy a pátens által életbeléptetett illetékjognak alapját tevő osztrák polgári törvénykönyv (1220. §.) a szülőket, illetve nagyszülőket illő hozomány adására kötelezi (melyet az 1227. §. szerint a férj haszonélvez) s ez az oka annak, hogy a pátens a szóbanlevő ingyenes juttatást az 1850-ben 0.25°/o-nak megfelelő II. fokozat alá vonta, az ingók ajándékozására megállapított s legkisebb mérvében is l°/o-os illetéktétel helyett. Ezt kifejezetten is hangsúlyozza az oszrák pénzügyminiszternek az 1851. évben 1083—90. sz. alatt kiadott rendelete, mondván, hogy abban az esetben, „ha valaki törvényes kötelezettség nélkül ad hozományt, a juttatást az ellenkezőjének bizonyításáig, ajándékozásnak kell vélelmezni." „A bélyeg- és jogilleték iránti törvény és szabályok 1868. évi hivatalos összeállítása" a 43. díjtétel alatt a pátens vonatkozó szabályait a következő szöveggel léptette életbe: „Házassági szerződések, melyek a házasságkötés alkalmával a vagyonra nézve köttetnek, amennyiben általok ingó dolog haszonélvezete ruháztatik át, érték szerint II. fokozat szerinti illeték alá esnek. Ingatlan dolog haszonélvezeténk átruházása esetében lásd a „szolgalmak" alatti szabályokat. Ha a jegyesek saját vagyonuk tulajdonjogát maguk között átruházzák, vagy pedig vagyonközösséget állapítanak meg, az illetéket az ajándékozások című tétel szabályai szerint kell megszabni.