Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)
Csőd jog nyilván tisztában volt — saját hitelnyújtásával kapcsolatban — a kataszteri adatokkal és ekén! kétségtelenül tudta a kataszteri tiszta jövedelem negyvens/t res szorzatát meghaladó terhelés fennforgását is; az pedig, hogy felperesek közvetlenül az árverést megelőzően teljesítették az egyik feltételt, t. i., hogy az egy törlesztési részlelnek megfelelő részletel az í. r. alperes rendelkezésere bocsátották, — mert korábban ízt nem Indiák megtenni, — magától értetődővé leszi, hogy a bírói intézkedés igénybevételére már ekkor nem volt idő és mód. Azt pedig, hogy a gazdaadósnak ily időpontban is nem állott volna módiában a szóbanforgó feltételt teljesíteni, és ezzel az árverés felfüggesztését elérni, a 3800/1932. M. E. számú rendelet egész tartalmából és szelleméből vont okszerű következtetéssel megállapítani nem lehet. A IÖ70/1932. M. E. számú rendelettel kiegészített és illetve hatályában meghosszabbított 3800/1932. M. E. szánni rendeld ugyanis igen rövid időre, 1932. július 9—1932. október 31-ig volt hatályban s kétségtelenül ennek a nem is egész négy hónapi kiméleti időszaknak a meghatározásával az volt a célja, hogy a gazdaadósokat addig, míg az évi termés beszedésével és értékesítésével pénzhez jutnak, lehetőleg megsegítse ingatlanaik elárvereztetésével szemben. Erre mutat a rendelet 32. §-ában foglal! az az intézkedés is, hogy annak, akinek ingatlana a rendelet életbelépése előtti időben árvereztetett el, bizonyos feltélelek mellett módot nyújtott a már jogszerűen megtartott árverés hatályon kívül helyezésére is. \ Erre mutat továbbá a 37. g. 2. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely kötelességévé teszi bíróságoknak, hogy az előttük megjelenő felet figyelmeztessék a rendeletnek a hitelező jogainak korlátozására vonatkozó intézkedéseire. — továbbá, az ugyané 3. bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a végrehajtási cselekményt foganatosító bírósági kiküldöttek is tartoznak izekről a korlátozásokról a végrehajtást szenvedőt figyelmeztetni. Ugyanis az árverés is végrehajtási cselekmény, ez a rendelkezés tehát vonatkozik az árverés foganatosítására kiküldött bírósági végrehajtóra is. Ebből pedig szükségkép következik, hogy a rendelet módot kívánt nyújtani arra is, hogy a végrehajtási szenvedő közvetlenül az árverés foganatosítása előtt is az árverés elhalasztását eredményező hatállyal megfelelhet a rendelet feltételeinek. Igaz ugyan, hogy a végrehajtási foganatosító bíróság a felpereseknek az árverés elhalasztása iránti kérelmét 1932. október 16-án 9527/1932. sz. végzésével elutasította. Ez az elutasítás azonban a felpereseknek az 1932. október 10-én, tehát az árverés foganatosításának napján, 9420/1932. szám alatt beadott kérvényére vonatkozik; —• tehát az árverés megtörténte után, 1932. október l(>-án meghozott elutasító végzés az árverés elhalasztása tekintetében vsak mint utólagos állásfoglalás jelentkezik: — azonban a perenkíviili bíróságnak ez az utólagos és a kifejlettek értelmében téves állásfoglalása nem változtat azon, hogy az I. rendű alperes az árverést a fentiek szerint jogtalanul foganatosította, és nem szünteti meg az I. rendű alperes jogtalan cselekményének következményét sem. Nem jár ezzel az eredménnyel az sem, hogy a
