Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

Csődjog. 1172. — 881 Az elsőbíróság az ebben az irányban lefolytatott bizonyítás adatainak mérlegelése mellett úgy látta, hogy :i felperesnek nem sikerült bizonyítania azt a tényállítását, hogy az engedményezés a csődnyitás előtti időben: 193*;. é\i március hó 15. napján történt. A fellebbezési bíróság az elsőbíröságnak idevonatkozó ítéleti indokait elfogadta; ez a megállapítás a felülvizsgálat körébe nem vonható és irányadó marad. A kir. Kúria azonban azl is vizsgálandónak találta; hogy mivel a leiperes az engedmény alapján pert indított s a perben a tárgyaláson részt vett és kihallgatott G. J. nem kifogásolta az engedményezés tényét, nem kell-e ennek az engedményezéssel azonos hatályt tulajdonítani és létrejöttét valónak elfogadni? A felperes azonban az előadottak szerint nem bizonyította, hogy G. .1. az ellene nyitott esőd joghatályának kezdete előtt engedményezte a követelést és ezért abból kell kiindulni, hogy az engedményezés, ha valóban létrejött is, —• csak a csőd hatálya alatt létesült, és G. J. által a perben történt elismerés is csak mint a csőd után történt jogcselekmény jön számításba. A kérdés tehát csak az, hogy ennek a jogcselekménynek a csődtörvény szabályai szerint van-e a felperes jogosultságát megalapító hatálya. A Cst. 3. §-a szerint a közadós a csődnyitás joghatályának a kezdetével elveszti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett s a kezelési és rendelkezési jogot a törvény korlátain belül a tömeggondnok gyakorolja. Ez a szabály a jogügylet útján való rendelkezésekre nézve a semmisséget jelenti, amit a törvény 6. §-a kifejezésre is juttat. Igaz. hogy I. . . mint a fejben I. a. . . .) Tehái (. . . mint a fejben II. a. . . .) Az itt elbírálás alatt álló esetben felperes a kir. törvényszék és a kir. ítélőtábla végzésének bemutatásával igazolta ugyan, hogy a G. .1. elleni csődeljárást megszüntették, tekintettel azonban arra, hogy a csődöt vagyonhiány okából szüntették meg, figyelemmel továbbá a Cst. 237. §-ának rendelkezésére, amely szerint, ha a csőd megszűnte után olyan vagyont fedeznek fel, mely a csődtömeghez tartozott volna, e vagyon minden más hitelező kizárásával azokat a csődhitelezőket illeti, akiknek bejelentett és megállapított követelései a csődvagyonból teljesen ki nem elégíttettek, — a kir. Kúria azt az álláspontot foglalta el, hogy a vitatott engedményezés alapján a csőd megszüntetése után sem érvényesíthet felperes jogokat. Annak a kérdésnek a vizsgálatánál, hogy — amennyiben megfelel a valóságnak a felperesnek az az előadása, hogy G. J. az ügyben csak mint a felperes cég üzletvezetője, ebbeli minőségében járt el, —• saját jogán megilleti-e a felperest a kereseti követelés, a fellebbezési bíróság nem állapította meg ugyan azokat a tényeket, melyek a felperes itt érintett jogának alapjául szolgálhatnának, azonban a kir. Kúria a pert ebben a részében is, enélkül is elbíiálhatónak találta. A kir. Kúria ugyanis abból indult ki, hogy a felperes által követelése alapjául megjelölt F/S. alatti megállapodás tartalma szerint: amennyiben az alperes a G. J. által folyamatba tett parcellázást nem fogadja el, illetve nem Döntvénytár 1940. 56