Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

14 — Közigazgatási jog. — 1919. évi kommunizmus alatti magatartásának, és olyan nyilatkozatát, amelyben becsületszavára kijelenti, hogy semmiféle titkos (szabadkömíves) ,vagy más, jóváhagyott alapszabályt nélkülöző társaságnak nem tagja, végül nem csatolta rövid életleírását sem. Már pedig — a panaszló álláspontja szerint — az ilyen hiányos pályázati hirdetmény és hiányos pályázati kérvény alapján megtartott választás érvényében fenn nem állhat. A szóbanlévő pályázati hirdetmény azonban — a város polgármesterének jelentése szerint — megfelelt a város szervezési szabályrendelete 244. §-ában foglalt követelményeknek s az iratokból megállapíthatóan a panaszlott pályázati kérvényéhez csatolta a hiányzónak mondott születési anyakönyvi kivonatát, ügyvédi oklevelét, a m.-i illetőségét s ezzel egyben magyar állampolgárságát tanúsító bizonyítványt, erkölcsi és politikai megbízhatóságáról szóló rendőrhatósági bizonyítványt, testi és szellemi épségét igazoló tiszti orvosi bizonyítványt és a m.-i ügyvédi kamara által kiadott működési bizonyítványt. Különben pedig a bíróságnak az álláspontja e tekintetben az, hogy a pályázati hirdetménynek akár alaki, akár tartalmi hiányossága a különben törvényszerűen lefolytatott választás eredményének a hatálytalanítására csak akkor vezet, ha a hiányosságok folytán a pályázat meddő volt, vagyis ha — azok folytán — megfelelő számú pályázó nem jelentkezett s így a szükséges kiválasztás sem történhetett meg. Ez utóbbi körülménynek a fennforgását azonban a panaszló nem is állítja. A pályázók önéletleírásának a hiánya szintén nem jelentős akkor, ha — mint a jelen esetben is —-a pályázó múltja közismert. V. ö. 1G38. E. H. III. A panaszló ezek után panaszaiban azt vitatja, hogy a kijelölőválasztmány törvénysértést követett el azzal, hogy a szabálytalan tartalommal közzétett pályázati hirdetmény és éppen ezért hiányos pályázati kérvények alapján tette meg a jelölést, de különösen törvényellenesen járt el dr. K. M. ügyvédnek a jelölésénél, mert őt az ügyvédi kamara olyan fegyelmi vétség miatt ítélte el, amely nála az 1883:1. tc. 1. §ra által megkívánt minősítésnek a hiányát állapítja meg: az ilyen jelölés és az ilyen jelölés alapján megejtett választás pedig semmis, az jogerőre — a törvénysértés folytonossága miatt — soha nem emelkedik, következéskép a választás hatálytalanítandó. E panaszbeli állítás bizonyítékául a panaszló bemutatta a m.-i ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának az 1921. évi 218. szám alatt meghozott ítéletét, amelynek tartalma szerint a fegyelmi bíróság dr. K. M. ügyvédet az Ügyvédi Rendtartás 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondotta ki és ezért őt az Ü. R. 70. §. 2 pontja alapján 200 korona pénzbírságra ítélte azért, mert beigazoltnak vette azt, hogy a nevezett az 1919. évi július hó utolsó napján