Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

182 — Büntetőjog — rülményeinek figyelembevétele mellett méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában. Vádlottnak az a védekezése, hogy az áremelkedést a munkabérek emelkedése tette szükségessé, nem helytálló, mert a munkabéremelés a költségeknek csak 5°/o-kal való emelkedését vonta maga után, ami az áraknak 30%-kal majd pedig 100, sőt 200°/o-kal való emelését nem indokolta. Jogsértő szándék az árdrágító visszaélésnek nem feltétele, hanem elegendő a méltányos hasznot meghaladó nyereséget magában foglaló árnak tudatos követelése, — a vádlott pedig akkor, midőn 1 pengős ár mellett méltányos nyereséget ért el és ennek ellenére az árakat a fentemlített nagy mértékben emelte, kétségtelenül tudatosan ténykedett. Nem tévedett tehát az uzsorabíróság, midőn vádlott bűnösségét megállapította. (1939. X. 17. B. II. 1198/1939.) 489. Áv. tc. 1. §. — Nem érinti valamely cikk közszükségleti minőség-ét az, hogy az illető cikk közszükségleti minősége csak időközönkint válik időszerűvé. — A klórmész közszükségleti cikk. K. A klórmészt a vádbeli időben a fogyasztó közönség nem mint fehérítésre használt háziszert, hanem a fenyegető háborús veszélyre tekintettel, mint a gáztámadás tlleni védekezésnek egyik fontos eszközét, a maró gázok semlegesítésére alkalmas szert igyekezett beszerezni, miután arra a lakosság figyelme hatósági intézkedésekkel is felhivatott. Ebben az esetben tehát a klórmész, mint a lakosság önvédelmét szolgáló, cikk, általános szükséglet kielégítésére volt hivatott s mint ilyen a közszükségleti cikk fogalmát kétségkívül kimeríti. Az a körülmény, hogy a klórmésznek erre a célra való felhasználása csak légitámadás veszélye esetén, tehát csak időközönkint válik időszerűvé, a klórmésznek és most tárgyalt minőségén mit sem változtat. A másik érv pedig önmagától dől meg amellett a tényállás mellett, hogy a vádlott a 33 filléres áron beszerzett, mások által ugyanakkor 44—58 filléres áron árusított klórmészért 80 filléres árat követelt. A beszerzési és eladási ár közt jelentkező eme indokolatlanul nagy különbség mellett az árdrágítás ténye nyilvánvaló, amelynek súlyát csak még fokozza az, hogy a vádlott ezt a túlzott árat a háborús hirek által megfélemlített közönségtől követelte és ekként az áru uzsorát a fogyasztó kényszerhelyzetének kihasználásával követte el. Mindezekhez képest nem tévedett az uzsorabíróság abban, hogy a vádlott cselekménye kimeríti a bűncselekmény tényálladékát. A vádlott a meg nem engedett árat üzlete körében, ismétlési szándékkal, nyilván üzleti hasznának fokozása céljából, tehát keresetsz erűen követelte, így pedig a vádlott cselekményében a súlyosabb minősítés alkotó elemei felismerhetők. (1939. II. 22. B. II. 6084/1938.1 490. Áv. 1. §., 1920: XXVI. tc. 8. §. — Üzletszerű árdrágító visszaélést követ el az a hentes, aki azért, mert külpolitikai feszültség folytán a közönség nagyrésze pánikszerűen kereste