Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

178 — Büntetőjog — Tévedtek tehát az alsótokú bíróságok, amidőn a vádlottat becsületsértés vétsége miatt mégis bűnösnek mondották ki. (1939. X. 18. B. L 134/1939.) 484. Bv. 1., 2. §. — Nem követ el becsületsértést, vagy rágalmazást az, aki a kéményseprőt gorombának nevezi. K. A vád tárgyává tett állítás nem olyan tényállítás, amely valóság esetében nevezett kéményseprő ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának lehet oka, vagy pedig őt közmegvetésnek tenné ki. A gorombaság ugyanis egymagában még bűncselekményt nem valósít meg, — a kémén yseprőmester nem közalkalmazott, aki ellen fegyelmi eljárás volna indíthaló, — továbbá a gorombaság nem is jellembeli fogyatékosság, amely közmegvetést vonhatna maga után. Ez oly egyéni magatartás, amely miatt az ily magatartású emberrel való érintkezést kellemetlenné teszi, — de közmegvetést ellene nem vált ki. A most részletezett alkotó ismérvek valamelyikének jelenléte nélkül pedig a rágalmazás vétsége nem létesülhet. A sajtóközleménynek vád tárgyává tett része sértett ellen becstelenítö, lealacsonyító vagy megszégyenítő kifejezést sem foglal magában s ily jellegű tényállítást sem valósít meg, — ezért a vádlott terhére becsületsértés vétsége nem állapítható meg. ÍB. I. 1939. IV. 13. B. I. 730/1939.) 485. Bv. 1., 16. §., Bp. 385. §. 1 /a. p. — LA sexuális összeköttetésre utaló tényállítás valóság esetén közmegvetést von maga után, ilyen tényállításnak a híresztelése pedig megvalósítja a rágalmazás vétségét. — II. A valóság bizonyításának el nem rendelése miatt alaki okon érvényesített semmisségi panasz a Kúria megítélése szerint a Bp. 385. §-ának l a. pontja alá esik, ha az alsófokú bíróságok a valóság bizonyítását a Bv. 14. §-a alapján, tehát anyagi jogi okból tagadták meg. K. Az alaki okon érvényesített semmisségi panasz a valóság bizonyításának el nem rendelését támadja. Minthogy pedig az alsófokú bíróságok a valóság bizonyítását a Bv. 14. §-a alapján, tehát anyagi jogi okból tagadták meg, — a Kúria a semmisségi panasznak ezt a részét is a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára alapítottnak és a bűnösség megállapítása miatt használtnak tekintette és mint ilyet vette felülvizsgálat alá. (B. H. T. 902.) Az alsófokú bíróságok tévedés nélkül fejtették ki, hogy a valóság bizonyítása a főmagánvádló becsületét támadná meg, — s a vádlott nem igazolta, hogy a rágalmazó tényállítások használatára közérdeknek, vagy jogos magánérdeknek megvédése céljából szükség volt. A vádlott azt kívánta bizonyítani, hogy a cikkében említett röpcédulák valóban megjelentek. Ennek a bizonyítása a bűnösség kérdésénél közömbös is. A vádlott épp azáltal valósította meg a rágalmazás vétségét, hogy a főmagánvádló becsületét érintő és valóságuk esetén őt közmegvetésnek kitévő tényállításokat híresztelt. Bűnösségének a megállapítására tehát nincs befolyással az, hogy a kérdéses röpcédulák valóban forgalomba kerültek és azok mit tartalmaztak, csak az, hogy az ő cikkének mi a tartalma, mert azért ő, mint híresztelő önállóan felel. Ebben a bűnperben különben sem lett vitássá téve, hogy a főmagán-