Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

162 — Büntetőjog — Hatósági jogkörrel való felruházást tartalmaz a P K. köztisztviselői kölcsönosztályára vonatkozó 1918. évi XXII. tc. 9. §-a. Eszerint ugyanis a P, K. mellett alakítandó döntőbizottság határoz; abban a kérdésben, hogy a P. K. által nyújtott kölcsön mennyiben fordítandó a tisztviselő hivatali járandóságát terhelő követelések kielégítésére. Ez a hatósági jogkör azonban csupán a P. K. mellett a m. kir. pénzügy- és igazságügyminiszterek által közösen alakított bizottságot illeti meg és így az. említett törvényi rendelkezés sem ad magának a P K.-nak közhatósági jelleget. Ezek szerint a P. K.-nak azok az iratai, amelyekbe a szóbanlévő valótlanság bevezettetett, nem közokiratok és ezért a vádlott cselekménye nem vonható a Btk. 400. §-a alá. További kérdés az, hogy nem ismerhető-e fel a vádlóit tettében más büntetendő tettnek a tényálladéka. A vádlottnak az elfogadott tényállás szerint bizonyított cselekménye — szem előtt tartva a vádba tett történeti eseményt és a védett jogi érveket, — magában foglalja a Btk. 384. §-ában meghatározott vétség kísérletének tényelemeit. Mert a fondorlatos eljárással akarta elérni azt, hogy B. a kivételes összegű kölcsönhöz hozzájusson. De a célba vett eredményt ama rajta kívül álló oknál fogva nem érhette el, mivel a tettet még a kölcsön kifizetése előtt felfedezték. A bűnösség megállapításának az sem volna akadálya, hogy B. a Btk. 82. §-át szem előtt tartva, a vád alól jogerősen fel van mentve. Úgyde a Btk. 65. §. második bekezdése kimondja, hogy a vétség kísérlete csak a Büntetőtörvénykönyv különös részében meghatározott esetekben büntethető. A Btk. XXXI. fejezetében a Btk. 379. §. helyébe lépett a Bn. 50. g-a. Ebben ki van mondva, hogy a csalás vétségének a kísérlete büntetendő. A következő törvényszakaszok a csalás súlyosabb eseteit határozzák meg. Ezt követőleg a Btk. 384. §-a teljesen új tényálladékot tartalmaz és a Btk. 385. §-tól eltérően új büntetési tételt állapít meg. Nem is csalásnak minősíti a tettet, hanem csak csalásnak tekintendő tettnek. Ha a törvény ennek a vétségnek a kísérletét büntetni kívánta volna, úgy ezt ennek a szakasznak a keretében külön ki is mondta volna. Ily rendelkezés hiányában a Btk. 384 §-ában megjelölt vétségnek a kísérlete nem büntethető. Ezekből kitetszőleg A. vádlott tette nem vonható a Btk. egyik rendelkezése alá sem, így tehát nem büntethető. (1939. IX. 19. B. III. 932/1939.) 465. Btk. 400. §., 1903:VI. tc. 15. §. — Nem az 1903 :VI. tc. 15. §-ába ütköző kihágást, hanem a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisítást követ el az, aki szándékosan közreműködött arra, hogy a személyi adataira, tehát a jogviszonyaira vonatkozó valótlan tények vezettessenek be az útlevél kiállításának alapijául szolgáló közokiratokba és magába a szintén közokirati jellegű útlevélbe. K. B. vádlottnak az a cselekménye, amellyel szándékosan közreműködött arra, hogy a személyi adataira, tehát a jogviszonyaira vonatkozó valótlan