Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— A személyes szabadság megsértése magánszemélyek 1>Í> által. A lopás. A rablás és a zsarolás. 'ify.H—Í55. — erőre berendezett közlekedési vállalat vasúti sínéiről a sínek alkatrészéül szolgáló dróthuzalt., K. A törvényszék vádlottnak egyrendbeli folytatólagosan elkövetett lopás büntette címén vád tárgyává tett cselekményét ekként minősítette. A minősítés kérdésében az ügyész megnyugodott. Vádlott és védője pedig az elsőfokú ítéletet tudomásul vették. Az ítélőtábla a részleges jogerő elvénél fogva nem érinthette a törvényszéknek a lopás büntette minősítésének kérdését, annak ellenére sem. hogy a főügyész a fellebbviteli főtárgyaláson már vitatta, mikép vádlottnak ez a tette anyagi halmazatot valósít meg. Ebből következik, hogy a lopás bűntettének minősítése kérdésében —•• a Kúria 12. sz. döntvényére is figyelemmel, — semmisségi panasz nem érvényesíthető. Vádlott tettei az áramkörnek üzemzavar előidézésére alkalmas megszakítását vonták maguk után. De ezenfelül azt is eredményezhették volna, hogy az ú. n. kóboráram keletkezése folytán rongálások következhetnek be, a villanyfék gátlása pedig súlyos balesetet is előidézhetett volna. Kétségtelen ezekből, hogy vádlott e tette által a vaspálya rendes forgalmi alkalmasságát, nemkülönben az azon utazó személyeket veszélynek tette ki. A Btk. 434. §-ában megjelölt tett veszélyeztető cselekmény, annak ily jellegéről a vádlottnak tudnia kellett. Mert már a műveltségnek alacsony fokán álló embernek is tudnia kell azt, hogy a villanyerőre berendezett személyszállító üzemnél a vasúti sínekre hegesztett huzaloknak a forgalom zavartalan lehonyolítása szempontjából jelentős és fontos szerepe van. A Beszkrt. a huzaloknak egyes alkalmakkor való elvitelével eszközölt rongálást nemcsak, hogy nem hozta helyre, hanem arról nem is szerzett tudomást mindaddig, amig az őrszemes rendőr a harmadik lopáson rajta nem érte vádlottat, aki ekkor vallotta be előző két tettét. Az első huzal-lopáskor keletkezett veszély tehát fennforgott már akkor és tartott egészen a felfedezésig, illetve a rongálás helyrehozataláig. A veszély fenforgását tehát a későbbi huzal-lopások csupán fokozták. A védett érdek ily értelmű egysége mellett az ítélőtábla jogi tévedés nélkül minősítette vádlott tettét egy rendbeli folytatólagosan elkövetett közveszélyű rongálás, bűntettévé. — (19.39. X. 18. B. III. 2121/1939.) A rablás és a zsarolás. 455. Btk. 344. §. — Rablás bűntettét követi el az üzlettárs, ha üzlettársától ennek a vele szemben fennálló tőkekövetelése összegét meghaladó összegű pénzzel telt pénztárcáját erőszakkal elveszi. K. A védő azt vitaija, hogy a vádlott állal a sértettől elvett pénzösszeg reá nézve idegen ingót nem képezett és hogy az üzlettársi viszonyból folyóan cselekménye legfeljebb zsarolás vétségének minősíthető.