Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— A testi sértés Í52. — 153 A testi sértés. 452. Btk. 310. §. — A veszélyes üzem üzembentartójának gondoskodnia kell arról, hogy az üzemében foglalkoztatott munkások testi épsége a reájuk bízott gazdasági munka végzése közben felesleges veszélynek ne tétessék ki. K. — Az alsófoku bíróságok jogi álláspontja szerint vádlott terhére a balesettel kapcsolatban büntetendő gondatlanság azért nem állapítható meg, mert nevezett mint gazdasági üzemvezető teljesen eleget tett az őt ebben a minőségben terhelő gondosság követelményeinek és kizárólag a sértett vigyázatlanságának tulajdonítható, hogy őt a forgó géptengely kiálló része elkapta s ruháját és testét [elsodorta. Ez a jogi állásfoglalás nem helytálló. Ami a vádlottnak, mint üzemvezetőnek felelősségét illeti, nem lehet kétséges, hogy neki ebben a minőségben gondoskodnia kellett arról, hogy a bérgazdaságban foglalkoztatott munkások testi épsége a reájuk bízott gazdasági munka végzése közben felesleges veszélynek ne tétessék ki. Nem kétséges továbbá az sem, hogy a vádlott által üzemben tartott répavágo gép kiálló és forgó tengelye a gép közelében foglalatoskodó munkások testi épségére veszélyes volt és hogy a veszély felismeréséhez különös szakképzettség nem volt szükséges. Vádlott tehát akkor felelt volna meg egészen az őt terhelő gondosság követelményének, ha a répavágó gép veszélyes voltát felismerte, annak veszélytelenné tétele végett a kiálló tengelyvég beburkolása iránt intézkedett és ez intézkedése végrehajtásáról személyesen vagy egyéb alkalmas módon meggyőződött volna. Minthogy az irányadó tények szerint ezt tenni elmulasztotta, a balesetért, mely kétségkívül a tengelyvég beburkolatlan volta miatt állott elő, felelnie keli. Az a körülmény, hogy a répavágó gépet a balesetkori állapotban éveken keresztül használták anélkül, hogy az a munkások testi épségében kárt okozott volna, a vádlott büntetőjogi felelősségét meg nem szünteti, aminthogy másfelől nem szolgálhat a vádlott mentségére az sem, hogy a baleset felidézésében nem csekély mértékben a sértett vigyázatlanságának Is része van. A sértett vigyázatlansága abban állott, hogy bár a gazdasági ispán részéről a kötény használatával járó veszélyre figyelmeztetve lejtt, ezt a figyelmeztetést nem fogadta meg: továbbá, hogy a répavágó gép etetését nem az e célra rendelt vasvillával végezte, hanem a burgonyát egyenesen a kosárból öntötte a garatba, miközben ruhájával a forgó tengelyt megérintette. Bár ezek szerint a balesethez kétségkívül maga a sértett magatartása is hozzájárult, tévedtek az alsérfokú bíróságok, amikor a vádlott fenti gondatlansága dacára a felelősséget kizárólag a sértettre hárították, viszont a vádlottat a felelősség alól teljesen mentesítették. A Kúria ezért mindkét alsófokú bíróság ítéletét megsemmisítette s a vádlott bűnösségét megállapította.