Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— A beszámítást kizáró vagi] enyhítő okok. (Btk. 79., 92., 137 Bp. 385. §.) Í30—Í3Í. — K. A vádlott az előző fenyegetések hatása alatt komolyan hihette, hogy a sértett az ő élete, vagy testi épsége ellen tör és éhben a helyzetben jogosan használta fegyverét azért, hogy öt a sértett részéről fenyegető veszélyt magáról elhárítsa. A Kúria idevonatkozólag nem osztja az alsófokú bíróságoknak azt az állásfoglalását, hogy a vádlottnak csak akkor lett volna szabad a pisztoly elsütéséhez folyamodnia, ha a sértett a nála levő villával támadó mozdulatot is tesz, mert a törvény a jogos védelemhez nem kívánja meg, hogy a megtámadott bevárja azt, míg a támadó őt hatalmába keríti, hanem az őt fenyegető veszély elhárítása céljából annak eléje vágva is intézkedhetik. Minthogy azonban az irányadó tényállás szerint a sértett támadása csak látszat-támadás volt s a valóságban a sértett nem azért közeledett a vasvillával a vádlott felé, hogy utóbbit megtámadja, hanem csupán azért, hogy megkérdezze a vádlott társaságában volt csősztől a becslés eredményét, nyilvánvaló másfelől az is, hogy a vádlott a valóságos helyzet félreértésével ténykedett akkor, amikor a vélt támadással szemben védekezett, a védekezése így csak a saját hite szerint volt jogos, de valóságban nem volt az. Mégis, minthogy a vádlott téves képzetek nyomán jutott arra a gondolatra, hogy az életét és testi épségét komoly veszély fenyegeti és ennek hatása alatt határozta el a vádbeli tettet is, a Kúria úgy találja, hogy a vádlottnak a vádbeli cselekmény ténybeli tévedés okából he nem számítható. (Bík. 82. §.) Mindezekhez képest az alsófokú bíróságok tévedtek és tévedésükkel a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott anyagi semmisségi okot valósítottak meg akkor, amikor vádlott javára a szóbanforgó beszámíthatóságot kizáró okot fel nem ismerték. Bár ugyan a felmentés folytán most már a kir. ítélőtábla ítéletének a büntetést táigyazó rendelkezése tárgytalanná vált, a Kúria szükségesnek találta megjegyezni, hogy az ítélőtábla a büntelés kiszabása tekintetéhen érthetetlen módon rendelkezett. Érthetetlenné tette ezt a rendelkezést az, hogy bár az ítélet büntetési tételekénét a Btk. 297. és 66. §-ait hívja fel és ezek mellett még 92. §-ára is hivatkozik, a büntetést nem fogházban, hanem börtönben szabta ki. A büntetés kiszabása ugyanis a Btk. 92. §. alkalmazása nélkül is helyt foghatott volná, sőt minthogy a törvény kísérlet esetében a Btk. 92. íjának alkalmazását egyenesen kizárja, mindaddig, míg a 66. §. enyhítő ereje kimerítve nincs (B. H. T. 778.), adott esetben a börtönbüntetés kiszabáa mellett a Btk. 92. §-ára való hivatkozás törvényellenes. Fokozza az intézkedés érthetetlenségét még az is, hogy az ítélőtábla a börtönbüntetés kiszabása dacára a vádlott cselekményét vétségnek minősítette i és mellőzte a vádlottal szemben a mellékbüntetés kiszabását is, holott a Btk. 54. §. második bekezdése szerint ennek mellőzése csak 6 hónapi „fogház" vagy ugyanilyen tartamú „államfogház", tehát vétségi főbüntetés alkalmazása esetén lett volna lehetséges. (1939. X. 4.; B. II. 1405/1939.) 431. Btk. 92. §., Bp. 385. §. 2. p. — A Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmisségi ok létesül, ha a bíróság a Btk.