Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

114 — Hatásköri Bíróság határozóin. — körébe utalja,- Kivételt csak a törvény 73. §-a és 8. §-a tesz, amelyek közül a 73. §. a törvényben előírt alakszerűségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdés elbírálására a rendes bíróság hatás körét állapítja meg, míg a 8. §. azt mond a ki, hogy „nem ezen törvényben meghatározott módon kötött szerződésekből eredő igények a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthetők". A Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint a törvény 8. §-ában használt „törvényben meghatározott módon" kitétel alatt a szerződés megkötésének alakszerűségét és nem a szerződésnek a törvény által megkívánt tartalmát kell érteni. (1902. Hb. 4., 1912. Hb. 95., 1937. Hb. 50.) A jelen esetben azonban annak ellenére, hogy — miként az irányadó tényállásból kitűnik — a törvényben megkívánt alakszerűségek alakilag megtartattak, a közigazgatási hatóság hatáskörét megállapítani nem lehetett. Az 1898. évi II. tc. 16. §-ának 1. bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a szerződés a törvény 9. és 10. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyja és általában, ha a szerződés a törvénybe vagy szabályrendeletbe ütközik, a jegyzőnek a szerződéskötésnél közreműködnie tilos. Tiltott hatósági közreműködés mellett létesült munkaszerződés nyilvánvalóan nem tekinthető olyannak, amelyet az 1898. évi II. tc.-ben meghatározott módon, vagyis az alakszerűségek szabályszerű megtartása mellett kötöttek. Az ilyen hatósági közreműködését ugyanis — tiltott voltára tekintettel — szabálys/.orűnek azaz érvényesnek nem lehet tekinteni. Ekként az ilyen szerződés hatósági közreműködés, azaz az alakszerűségek megtartása nélkül létrejött szerződésnek minősül. Az alakszerűségek megtartása nélkül megkötött munkaszerződés az 1898. évi II. tc. 73. §-a értelmében a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. Az irányadótényállás szerint a jelen esetben a munkaszerződések 1. pontjai értelmében a gazdasági munkások elvállalták a gazdasághoz tartozó vetésterület felének körülbelül 320 és a megmaradó résznek körülbelül 280 magyar holdnak „a minőség és mennyiségre való tekintet nélkül" leara tását. A minőség alatt a felek az iratokból kitűnőleg a termények nemét ér tették. Az 1898. évi II. tc. 9. §-ának 1. bekezdése kimondja, hogy az aratási szerződésben a termények neme a terület nagyságának hozzávetőleges megjelölésével mindenkor kitüntetendő. A fentiekből kitűnőleg a törvénynek ezt a rendelkezését a munkaszerződésekben nem tartották meg. Következőleg a törvény 16. §-ának 1. bekezdése .szerint a jegyzőnek a szerződéskötésnél tilos volt közreműködnie. A tiltott hatósági közreműködés pedig — miként már fentebb említve volt — törvényszerűnek nem minősíthető és nemlétezőnek tekintendő. Ennélfogva hiányoznak a munkaszerződések közigazgatási úton történő érvényesítéséhez szükséges törvényes alakszerűségek és így az ilyen szerződésekből eredő vitás kérdések elbírálására az idézett törvény 73. §-a értelmében a rendes bíróság hivatott. (1940. febr. 26. — 1939. Hb. 100.)