Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Törvénykezési illeték. 292. — 9Í kiszabás útján a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket megfizetni köteles, akként értelmezi, hogy a perben felmerült minden illetékre nézve külön állapítandó meg- az illeték értékalapjául szolgált pertárgy érték és a marasztalási összeg közötti arány, s a szegénységi jogban részesült fél ellenfele az egyes illetékekből csak a külön-külön mutatkozó arány szerinti részösszegek megfizetésére köteles. Kb. Az 1930 : XXXIV. tc. 8. § a a .szegényjogos fél pervesztes ellenfele által viselendő illetékek, tehát mind a felmerült és bélyeg jegyzékbe foglalt, mind az ítéleti illeték mértékét „a marasztalási összegnek aránylag megfelelő" összegben állapította meg. Ez az előző jogállapothoz (1914 : XLIIÍ. 1c. 79. §.) képest sok esetven lényeges mérséklést jelent. Ennek az új törvényes rendelkezésnek az indokolás szerint az volt az indoka és célja, hogy a szegényjoggal sok visszaélés történik, mert míg a szegényjoggal perlekedő fél minden kockázat nélkül indítja meg és folytatja a pert, addig az ellen felet oly költségekre és kiadásokra kényszeríti, melyeket gyakran a szegényjogos féltől még ennek elutasítása esetén sem hajthat be. Ez a helyzet az indokolás szerint gyakran zsarolásra is vezetett, mert a szegényjogos fél arra számít, hogy az ellenfél kiegyezik és a követelés alaptalansága dacára is inkább fizet valamit, csak hogy a per folytatásával járó költségektől szabaduljon. A szegényjogos perrel járó kiadások viselésének a két fél közötti aránytalan kockázata és a visszaélések meggátlása hozta létre a jelzett törvényes rendelkezést. A szegényjogos fél visszaélése a jogalap érdemi részétől eltekintve rendszerint a követelt összeg rendkívül felcsigázott mértékében szokott megnyilvánulni, a szegényjogos fél ellenfelének az illetékek elleni védelmezése pedig a szegényjogos fél keresete vagy viszontkeresete következtében leró vandó illeték elhalasztásában és mértékük esetleges mérséklésében jelent kezik. Azt a törvény kifejezetten meghatározza, hogy a szegényjogos fél pervesztes ellenfele az illetékeket a marasztalási összegnek aránylag megfelelő összegben, s nem a marasztalás összegének megfelelőleg köteles viselni, ezt az álláspontot foglalta el a m. kir. közigazgatási bíróság is a 284. sz. jogegységi megállapodásban. Ez a megállapodás állástfoglal abban a kérdésben is, hogy az arányt úgy kell értelmezni, hogy „meg kell állapítani az eljárás tárgyának az ítélet meghozatala előtti utolsó értéke és a marasztalás értéke közötti arányt és ennek az aránynak megfelelően egyöntetűen kell megállapítani mind az ítéleti illetéket, mind az ügyben felmerült és bélyegjegyzékbe foglalt illetékekből a szegénységi jogban részesült fél pervesztes ellenfele által megfizetendő összeget". A m. kir. közigazgatási bíróság újabb elbírálás alá vette a jogegységi megállapodásának az arány értelmezése tekintetében elfoglalt álláspontját. ,,A marasztalási összegnek aránylag megfelelő" kifejezés az aránynak csak egyik tényezőjét határozza meg kétségtelenül, a marasztalási összeget,