Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
52 Pénzügyi jog. Azt kell vizsgálni, hogy logikus lenne-e a törvényhozónak azt a szándékot imputálni, hogy csak abban az esetben kívánt 10 évi adómentességet biztosítani a lebontott ház helyén emelt épület részére, ha a régi épületet a maga egész alkatában bontották le teljesen. Hiszen adójogi értelemben (H. H. Ö. 14. §.) egy épületnek kell tekinteni az egy háztelken emelt s egy folyószámmal ellátott minden épületet, álljanak azok bár egy vagy több fedél alatt is. A H. H. ö. a lebontott épület helyén emelt épület részére biztosítja a legkisebb tartamú adómentességet, aminek nyilván az az indító oka (legis ratio), hogy pénzügypolitikai szempontból legkevésbbé kívánatos az az építkezés,, amely egy már meglevő adótárgy (ház) megsemmisítésével kapcsolatos. Nem látszik tehát észszerűnek az a feltevés, hogy a törvényhozó a szóbanlévő adómentességet ahhoz a feltételhez kívánta kötni, hogy megsemmisítsék azt az épületrészt (a kincstár részére házadó jövedelmet biztosító azt az adótárgyat) is, amelynek a helyén a házbirtokos nem kíván új épületet emelni. De ilyen szándékot feltételezni azért sem lehet, mert mivel sem indokolható, rendkívül méltánytalan helyzetet teremtene, ha nem igényelhetne házadómentességet: 1. a lebontott főépület helyén emelt új épület, ha a vele összefüggő toldaléképületet nem bontják le, vagy 2. a lebontott toldaléképület helyére emelt új épület, ha a vele összefüggő főépületet nem bontják le, avagy 3. ha az adójogi szempontból egy épületet tevő nagyobb épülettömböket (Budapesten: a gróf Vigyázó-palota, Trattner-udvar, Orczyház, Első budapesti gőzmalom rt. épülettömbje) nem lehetne részletekben lebontani, hogy helyükre részletekben építsenek új épületet, illetve 4. ha ar egy telken álló teljesen különálló épületek (jogilag: épületrészek) mindegyikét le kellene bontani, hogy az ezek egyikének helyén emelt új épület házadómentességben részesüljön. A logikai magyarázatnak ezek a támpontjai arra mutatnak, hogy a törvénynek „teljesen lebontott épület" meghatározása alatt, épületrész lebontását is kell érteni, s a „teljesen lebontott" szavak csak azt, az egész rendelkezés lényegét tevő követelményt állítják fel, hogy az épületet (épületrészt), vagyis azt, amit lebontanak, teljesen, vagyis a földben nyugvó alapjukig, le kell bontani. A lebontás függőleges irányú teljességének van értelme, az t. i., hogy aki a kincstárnak jövedelmet biztosító adótárgy megsemmisítésével kíván adómentes épületet létesíteni, az viselje teljes mértékben az annak helyébe épített adómentes vagyontárgy létesítésének gazdasági terhét. Minthogy a panaszosok azt az épületrészt, amelyre az a) pont alatt említett helyiségeit építették, az épület alapjait is beleértve, vagyis teljesen lebontották, az annak helyén emelt új épület helyiségeit a H. H. ö. 5. §-ának (4) bekezdése értelmében, 1935. évi május hó 29. napjától kezdődőleg 10 évi ideiglenes házadómentesség megilleti. (1938. jún. 4. — 1985. E H. — Kb. 17.002/1936. P. sz. — Pod. 1938. évi 3. f. 63.)
