Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kereskedelmi jog. Annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy az előző bekezdésben említett megállapodásokban foglalt és a m. kir. Kúria jelzett ítéletében különösen is tárgyalt kikötések valóban kartelszerü megállapodást magukban foglaló kikötéseknek tekintendők-e, ebben a perben nincs szükség. A nem vitás tényállás szerint ugyanis az I. r. alperes a Magyar K. Részvénytársasággal 1931. évi december hó 2-án újabb megállapodást létesített, amelynek a lényege az, hogy az 1931/1932. termelési évben 2684 vaggon fát tartozik átvenni. Ebben a megállapodásban a felek kifejezetten rendelkeznek arról, hogy az semmiben sem érinti az alapmegállapodás egyéb, az ár, a fizetési feltételek és a lebonyolítás módozataira vonatkozó intézkedéseit. Tény az is, hogy a Magyar K. Rt. ennek az újabb megállapodásnak az alapján túlnyomórészben teljesített s az I. r. alperes ezeket a teljesítéseket elfogadta. Ilyen tényállás mellett hasztalanul hivatkozik az 1. r. alperes arra. hogy az 1928. évi december hó 1-én létrejött megállapodás az 1931: XX. t.-c-ben előírt bemutatás hiánya okán 1931. évi november hó 29.-én érvénytelenné vált, továbbá, hogy ugyanebből az okból az 1931. évi december hó 2-án létesült pótmegállapodás is érvényét vesztette, a kereseti váltókat tehát már ebből az okból sem lehet érvényesíteni. Ha ugyanis ezeknek a megállapodásoknak a m. kir. Kúria ítéletében megjelölt rendelkezései valóban kartelszerü kikötéseket is foglalnának magukban és ezért ezek a megállapodások a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek bemutatandók is lettek volna, — az I. r. alperes előbb ismertetett tényeivel világosan utalt arra a szándékára, hogy a megállapodásokat a kartelszerü kikötésekre tekintet nélkül is fennállóknak tekinti, ezeket a kikötéseket ennélfogva maga sem tartja olyan lényegeseknek, amelyek nélkül a szerződést nem kötötte volna meg. II. További kérdés, hogy a kereseti váltók érvényesíthetők-e olyan igény tekintetében is. aminőt a felperes a 40. sorszámú jegyzőkönyv szerint támaszt az 1. r. alperessel szemben, vagyis a vételár ama része tekintetében, amely a Kt, 351. §-a értelmében történt fedezeti eladásból befolyt •összeggel kiegyenlítve nincs. (... Mint a fejben...). Ennek a jogmagyarázatnak a keretébe illik az 1928. évi december hó 1-én létrejött megállapodás 8. pontjának az a rendelkezése, hogy ha az I. r. alperes a Magyar. K. Rt.-nak a szerződésben megszabott szállítási kötelezettségével azonos lehívási kötelezettségének íendben eleget nem tenne, a Magyar K. Rt. jogosult lesz az I. r. alperes minden további megkérdezése nélkül az átvételre esedékes havi mennyiséírek le nem hívott részét az I. r. alperes p.-i telepére szállítani. A Magyar K. Rt.-nak ilyen szállításaiból származó számlakövetelései olyanoknak tekintendők, mintha a szállítás az I. r. alperes rendelkezése alapján történt volna. Az I. r. alperes sem tette vitássá a szerződés e rendelkezésén alapuló kötelezettségének a fennállását, mindössze azt hangsúlyozta, hogy méltányossági okok indokolják e kötelezettsége alól való felmentését. Minthogy pedig az T. r. alperes az 1928. évi december hó 1-én kötött megállapodás 13. pontjában említett váltókat az ugyanebben a pontban foglalt rendelkezés