Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

600 Kereskedelmi jog. kezést tartalmazó az a kijelentésük is, hogy a pénz fele-fele részében illeti őket. Ez a rendelkezés ugyanis ebben az esetben csak akkor nem volna jogszerűnek tekinthető, ha megállapítható volna, hogy a megosztás aránya az idegen pénzek forgalmát korlátozó és a külföldi hitelezők követeléseinek teljesítésére vonatkozóan fennálló, tiltó jogszabályokba ütközik, ez azonban, amint a fellebbezési bíróság ide vonatkozó helyes indokai szerint kifejtette, ebben az esetben meg nem állapítható. Nem sértett végül a fellebbezési bíróság jogszabályt azzal sem, hogy a peres eljárás felfüggesztését mellőzte. A 4550/1931. M. E. sz. rendelet 5. §-ában megjelölt a per felfüggesztésének alapjául szolgáló „tilalom" alatt ugyanis nem a rendeletből folyó általános tilalmat, hanem csak a felmerült esetre vonatkozó (konkrét) tilalmat kell érteni. Ez az egyes esetre szóló tilalom pedig akkor áll fenn, ha az adós alperes kérte ugyan a Magyar Nemzeti Banknak a teljesítésre vonatkozó engedélyét, de ez azt megtagadta, vagy* a teljesítésre halasztást adott. Az alperes azonban a tilalom ily értelemben való fennállását nem igazolta és ehhez képest annak, hogy a per felfüggesztessék, helye nem volt. (1939. márc. 9. — P. VII. 360/1939.) 878. Kt. 326. §. — Értékállandóság biztosítására szolgáló dollárbetét. K. I. A vitás kérdés eldöntésében irányadó az a tényállás, amely szerint a felperes pengőben elhelyezett betétjét alakította át ú. n. dollárbetétté akként, hogy 1929. évi október hó 24-én az alperes által két, egyenkint 600 dollárról szóló betétkönyvet állíttatott ki. Az alperes, mint pénzügyletekkel foglalkozó vállalat, a betétkönyvek kiállításának körülményeiből, nevezetesen első sorban abból, hogy a felperes betétjeinek pengőösszegét a szilárd értékmérőnek tartott U. S. A. dollárra számíttatta át, fölismerhette a felperesnek azt a szándékát, hogy utóbbi ezzel a művelettel betétjének értékállandóságát kívánja biztosítani. Erre mutat egyébként az alperesnek a per során tett az az előadása, hogy a felperessel szemben vállalta annak a kockázatát, ha a pengő árfolyama a dolláréval szembon süllyedne. Ennek a kockázatának a vállalása kétségkívül a betét értékállandóságának a biztosítása céljából történt. A betét átalakítása idején természetesen csak a most említett kockázatról lehetett szó, mert arra az eshetőségre, hogy az U. S. A. dollár belső értéke is csökkenhet, akkoriban még senki sem számíthatott, mert a gazdasági életben ennek a lehetőségére még semmi jel sem utalt. Azzal tehát, hogy az alperes a felperes részéről pengőben elhelyezett betét összegét a felperes szándékához képest a megbízható értékmérőnek mutatkozott ü S. A. dollárra számította át. azt az ügyleti akaratát fejezte ki, hogy a betétet annak dollárbetétté átalakításakor fennállott értékben tartja a felperes rendelkezésére.