Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

582 Rt reskédelmi jog. Ámde az alperesi alapszabályok 23. §-a szerint a közgyűlés által elnökké csak tag választható. A közgyűlésen tehát alapszabályellenesen választott elnök elnökölt, ennek folytán a közgyűlés határozatai ebből az alaki okból semmisek. Igaz ugyan, hogy a felperesek csak az első közgyűlési határozat megsemmisítését kérték és a fellebbezési bíróság az összes határozatokat — tehát az új igazgatósági tagokat választó második határozatot is — megsemmisítette, minthogy azonban a kereseti kérelmen való túlterjeszkedés a Pp. 540—542. §-ai értelmében nem tartozik a felülvizsgálati bíróság által hivatalból figyelembe veendő körülmények közé és az alperes ebből az okból a fellebbezési bíróság végítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadta meg, a fellebbezési bíróság ítélete ebben a kérdésben érinthető nem volt s az alperes felülvizsgálati kérelme mint alaptalan elutasítandó volt. (1939. máj. 23. — P. IV. 1785/1939.) 869. Kt. 225. §. 5. p. — Társasházszövetkezet tagjainak részesedése a házadóviselés terheiben. K. A perbevitt annak a jogkérdésnek az eldöntése, hogy a felperesek az alperesre kirótt házadót a szövetkezet alapszabályainak 13. §-a alapján üzletrészeik arányában, avagy az általuk bérelt lakás mindenkori haszonértékének alapul vételével tai-toznak-e az alperesnek megtéríteni: a felperesek jogállapotának biztosítása szempontjából a jövőre nézve szükségesnek mutatkozik, mert a felek ellentétes álláspontja következtében a felperesek fizetési kötelezettségük mérve tekintetében bizonytalanságban vannak. A kérdés bírói eldöntéséhez fűződő érdekük érvényesítésének nem állhat útjában az az érv, hogy a jogi álláspontjuk szerint a múltban jogalap nélkül megfizetett különbözet visszatérítését is igényelhetnék, tehát már teljesítést is követelhetnének, mert — perbeli előadásuk szerint — visszakövetelési jogukat az alperessel szemben nem kívánják .érvényesíteni, ez a körülmény azonban nem zárja el őket attól, hogy jogi helyzetük biztosítását a jövőre nézve megállapítási keresettel szorgalmazhassák. A kereset elutasításának ezzel ellenkező indoka tehát nem helyt álló. Érdemben a felperesek az alapszabályok 13. §-ának álláspontjuk szerint való értelmezését egyfelől a méltányosságra, másfelől az 1909: VI. t.-c. rendelkezéseire alapítják. Jognyilatkozat értelmezésénél azonban az élet felfogására és a méltányosságra csak az esetben lehet tekintettel lenni, ha a jognyilatkozat értelme kétséges. A jelen esetben az alapszabályok 13. §-a a szövetkezet közös terheinek viselését akként szabályozza, hogy az igazgatóság az egyes lakások után fizetendő bérösszegeket az egyes tagok terhére üzletrészeik arányában úgy tartozik megállapítani, hogy a befolyó bérjövedelmek a szövetkezet terheit, összes kiadásait és a beruházásokat teljesen fedezzék. Ez a rendelkezés világos és határozott, amennyiben nem hagy fenn semmi kétséget atekintetben, hogy a szövetkezeti tagok a szövetkezet terheit milyen kulcs szerint viseljék. A szövetkezetre, mint jogi személyre kivetett