Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

558 öröklési jog. jöhetnek figyelembe kizárólag az állami alkalmazottak és hozzátartozóik ellátásának szabályozására szorítkozó 1912: LXV. t.-c. 51. és 52. §-ainak azok a rendelkezései, amelyek az özvegyi nyugdíjat az első és második feleség közt bizonyos esetekben megosztani rendelik. Mivel az I. r. alperes nyugdíjszabályzatában nincs olyan rendelkezés, amely az elvált feleség részére nyugdíjat biztosítana, ha a férj halálakor igényjogosult özvegyet hagyott hátra, és a közöttük esetleg alkalmazandó megosztás arányáról sem tesz említést, amint ezt az 1912: LXV. t.-c. 52. §-ának 2. bekezdése teszi, — azért a felperesnek az I. r. alperessel szemben támasztott nyugdíjigénye el nem ismerhető és meg nem ítélhető; a II. r. alperes pedig az özvegyi nyugdíj megosztására jogalap hiányában nem kötelezhető. A felperes férjét a felperes javára a bírói ítélet alapján tartásdíjfizetési kötelezettség terhelte. Ez a kötelezettség a férj halálával hagyatéki teherré lett ugyan, de az örökösök csak a hagyatékkal felelnek jogelődük tartozásáért. Azonban (... mint a fejben I. a....). A második feleségnek a nyugdíj szabályzat szerint járó özvegyi nyugdíj megosztását tehát az első feleség az örökösi felelősség jogalapján sem követelheti. A tartásdíj-követelés behajtására kirendelt ügygondnok lefoglalta az I. r. alperes által az özvegynek kiutalt három havi fizetés (halálozási negyed) harmadik részletének felét s a leszállított kereset szerint 140 P (egy havi tartásdíj) erejéig felelőssé kívánta tenni a munkaadót a letiltott követelés bírói letétbe helyezésének elmulasztása miatt. Ámde (... mint a fejben II. a ) és így nem volt lefoglalható. Mindezeknél és az elsőfokú ítéletből átvett indokoknál fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel az egyesített kereseteket elutasította. (1939. márc. 28. — P. II. 5989/1938.) Öröklés jogi hatásai. 846. Mt. 2083., 2104. §. — Pénzhagyományért örökösök felelőssége. — Az anyagi jog szabályai szerint a pénzhagyomány — ha az örökhagyó másként nem rendelkezett, vagy az érdekeltek másként nem állapodtak meg — az örökösöket részesítésük értékének arányában terheli örökségük erejéig. (K. 1938. szept. 9. — P. I. 2702/1938.) 847. Mt. 2132. §. — Hagyatéki terhek megosztása örökség tulajdonosának és haszonélvezőjének egymásközötti viszonyában. — Végrendeleti intézkedés hiányában az örökség tulajdonosa és haszonélvezője közötti viszonyban a haszonélvezőt azokon a viszszatérő szolgáltatásokon kívül, amelyeket rendes gazdálkodás szerint a vagyon jövedelméből szokás fizetni, csak a haszonélvezet megnyíltakor fennállott adósságoknak a haszonélvezet tartamára eső kamatok terhelik, míg az adósságoknak a tőkéje s az előre-