Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

548 Öröklési jog. K. (... mint a fejben ...) Az örökhagyó a végrendeletében az alperest arra kérte, hogy a gyermekeiket támogassa. Minthogy az örökhagyó ezt a meghagyást a feleségéhez intézte, és a vele való vonatkozásban szól a „gyermekeinkről", ezek alatt az élet közönséges nyelvhasználata szerint másokat mint az örökhagyó és az alperes házasságából született közös gyermekeket érteni nem lehet. A szülők rendes körülmények közt nem szokták gyermeküknek nevezni az unokájukat, az általános tapasztalat és életfelfogás szerint tehát a végrendeletben írt „gyermekeink" kifejezésnek olyan értelmet tulajdonítani, hogy abban az örökhagyónak a végrendelkezéskor életben volt három gyermeke, utóbb születendő gyermekei is bennfoglaltatnak, nem lehet. Az ilyen értelmű magyarázat indokolásaként tévesen hivatkozik a fellebbezési bíróság arra, hogy a Hármaskönyv I. rész 17. címének 1. §-a szerint ..gyermekeknek pedig mind a fiúkat, mind a leányokat, mindpedig a fiú- és leány unokákat mondjuk" és hogy az Optkv. 42. §-a szerint is a gyermekek nevezete alatt a lemenő ágbeli valamennyi rokonok foglaltatnak", mert — eltekintve attól, hogy az örökhagyó lakóhelyén az Optkv. nem volt alkalmazásban, a Hármaskönyv idézett rendelkezése pedig csak a kir. adománylevelek záradékának a magyarázatával kapcsolatban mondja, hogy „gyermekek" alatt kik értendők — a végrendelet szavait az élet közönséges nyelvhasználata értelmében kell magyarázni és így pusztán a gyermekek szó jogi magyarázata alapján azt, hogy a „gyermekeink" kifejezés alatt az örökhagyó a születendő unokáit is értette, megállapítani nem lehet. A végrendelet határozott és világos rendelkezést tartalmaz atekintetben, hogy a támogatás kötelessége csak az örökhagyó és az alperes házasságából született gyermekekkel szemben áll fent, és nem lehet a végrendeletből az örökhagyónak arra az akaratára következtetni, hogy a vagyona haszonélvezetéből a gyermekei részére az alperes haszonélvezetének a tartamára rendelt de még le nem járt támogatást valamelyik gyermekének az elhalálozása esetére ennek a leszármazói részére kívánta volna biztosítani, a felperest tehát, aki az örökhagyó utóbb elhalt leányának a gyermeke, hallgatólagosan helyettesített hagyományosnak tekinteni nem lehet. A kifejtettekből következik, hogy a felperes az örökhagyó végrendelete alapján az alperestől anyagi támogatást nem követelhet, a fellebbezési bíróságnak a végrendeletre alapított kereseti követelés alapját megállapító ítélete tehát anyagi jogszabályt sért. (1938. jún. 15. — P. I. 2146/1938.) 832. Mt. 1882., 1883. §. — Végrendeletben lemenők örökösül kijelölésének értelme örökbefogadott gyermek szempontjából. K. A kereset jogalapja tekintetében eldöntendő vitás kérdés, hogy az örökhagyó a gyermekeinek vérszerinti leszármazóit rendeite-e a ..lemenők" kifejezéssel helyettes utóörököseiül, vagy pedig a lemenők kifejezést tágabb értelemben, az öröklés szempontjából a vérszerinti gyermekekkel azonos jogállású örökbefogadott gyermekeket is magában foglaló ér