Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Végintézkedésen alapuló öröklés. — 826—827. 54a hogy nyilatkozatáról dr. J. József tudomást vett. Ebből pedig- az előadottak szerint okszerűen következik, hogy dr. J. Józsefet nem lehet olyan végrendeleti tanúnak tekinteni, aki a II—IV. rendű alperesek részére rendelt hagyományokai megerősítő nyilatkozat tételénél is, mint tanú, közreműködött. Minthogy pedig dr. .1. József és a már előadottak szerint ugyancsak számításon kívül hagyandó V. rendű alperes nélkül nem volt jelen négy olyan tanú, aki előtt az örökhagyó az említett nyilatkozatát, mint végrendeleti tanú előtt megtehette, az pedig nem is volt vitás a felek között, hogy a II—IV. rendű alperesek részére rendelt hagyományok megerősítése az 1876. évi XVI. t.-c. 10. §-ában meghatározott valamely más módon meg nem történt, helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az említett alperesek a törvény szerint a végrendeletben nekik szánt hagyományra a végrendelet alapján igényt nem tarthatnak. (1938. jún. 28. — P. I. 2278/1938.) 826. Mt. 1841. §., 1874: XXXV. t.-c. 68., 79. § Közjegyzői pecsét közvégrendeleten. — LA magánjogi törvénykönyv javaslatának a közvégrendelet tételére vonatkozó szabályait, minthogy ezt a kérdést az 1874. évi XXXV. t.-c.-nek ma is hatályban lévő rendelkezései szabályozzák, a bírói gyakorlat nem alkalmazza. — IT. A közjegyzői okiratnak a közjegyzői pecséttel való ellátása az 1874. évi XXXV. t.-c. 79. §-ának g) pontja szerint olyan érvényességi kellék, amelynek hiányában az okirat a 68. §. 2-ik bekezdése szerint közokirat erejével nem bír. K (... Mint a fejben La....) — Következőleg a fellebbezési bíróságnak azt a döntését, hogy az örökhagyó közvégrendeletét a közjegyzői pecsét hiánya miatt érvénytelennek nyilvánította, az I. rendű alperes azon az alapon, hogy a magánjogi törvénykönyv javaslata a közjegyző hivatalos pecsétjének az alkalmazását nem írja elő. sikeresen nem támadhatja. Egyébként a fellebbezési bíróság idevonatkozó döntése megfelel az anyagi jognak, mert (... mint a fejben II. a. . ..) (1938. nov. 29. — P. I. 3555/1938.) 827. Mt. 1856. §., 1876: XVI. t.-c. 6. §. — Kézjeggyel ellátása végrendeletnek. — I. Abban az esetben, ha a végrendelkező olvasni és írni nem tud, vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja, az 1870: XVI. t.-c. 6. §-ának rendelkezése szerint szükséges, hogy az okiratra a végrendelkező nevét a tanuk egyike mint névíró aláírja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa és a tanuk ezeknek megtörténtét magán az okiraton igazolják. Nincsen azonban olyan jogszabály, amely a végrendeletnek nem önkezíí aláírása esetében a végrendelet érvényességének alaki kellékéül megszabná annak igazolását az okiraton, hogy a végrendelkező mely ok miatt nem irta alá önkezűleg végrendeletét s hogy miképen látta el kézjegyével azt. — II. Az állandó bírói gyakorlat szerint az írni nem tudó végren-