Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

538 Öröklési jog. kiadására, csak azoknak mindenkori birtokosát lehetne kötelezni, akkor a tulajdonosnak a kiadásra vonatkozó igényét a perindítás után, de még az ítélethozatal előtt történő átruházással és esetleg annak megismétlésével könnyen ki lehetne játszani. Az irányadó tényállás szerint ugyanis dr. F. Jánosné nem a perindítás után, hanem már jóval korábban, az örökhagyó halála után egy-két nappal birtokba vette az arcképeket és semminő alap sincsen arra a következtetésre, hogy azokat a felperes jogának a kijátszása végett vitte el az alperestől. (1939. ápr. 12. — P. I. 777/1939.) Özvegyi jog. 823. Mt. 1812. §. — Özvegyi jogról lemondás. — Az özvegynek a hagyatéki tárgyaláson minden feltétel és időbeli korlátozás nélkül tett az a nyilatkozata, hogy ,.az özvegyi haszonélvezeti jogát érvényesíteni nem kívánja", erről a jogról való lemondásnak tekintendő. K. A felpered a hagyatéki tárgyalást kö\ etőleg az ítélet hon felhozott tanuk előtt olyan nyilatkozatot tett, hogy a haszonélvezetre neki szüksége nincs, van neki annyi saját vagyona, hogy annak jövedelméből megél. Ennek a tényállásnak figyelembe vétele mellett helyes a fellebbezési bíróságnak az a/, álláspontja, hogy a felperesnek (...mint a fejben...). A perben ugyanis semmi adat sem merült fel arra. hogy a felperes fenti nyilatkozatával csupán azt kívánta kijelenteni, hogy a haszonélvezeti jogának telekkönyvi biztosítását nem kívánja arra való tekintettel, hogy a nyilatkozat megtételekor a/, alperessel jó viszonyban volt é> vele, valamint a vejével közösen gazdálkodott. Abból a körülményből pedig, hogy a felperes a férje halála után alperessel és ennek férjével valóban közösen gazdálkodott, a fellebbezési híróság helyes okfejtése szerint az özvegyi jog tényleges gyakorlását megállapítani nem lehet. A felperesnek ugyanis jelentős különvagyona volt s a, közös gazdálkodás saját előadása szerint erre a vagyonra is. nem csupán a hagyatékra kiterjedt. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, amikor a közös gazdálkodás bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását mellőzte. Az özvegyi jogról való lemondás megállapításának helyessége mellett szól a felperesnek az a magatartása is, hogy amikor 1931. évben a közötte és alperes, valamint ennek férje között támadt nézeteltérések folytán a közös gazdálkodást megszüntették, az állítólagos özvegyi joga iránt 6 évig fel nem lépett, holott közöttük ez alatt az idő alatt az ingóságok megosztására, a ház használatára nézve peres és perenkívüli egyezségek létesültek, sőt a felperes az alperes férje ellen büntető eljárást is tett folyamaiba. A felperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatta, hogy a haszonélvezeti jogról törtéét lemondása, ha az megállapíttatik, az alperes javára szolgáló ajándékozás s mint ilyen az alperes dúrva hálátlanságára tekintettel ha-