Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Tőrrényes öröklés; ági öröklés. — 535 Az e részben meg nem támadott ténj-állás szerint az örökhagyónak és az alperesnek a házasságkötés után az első állandó lakása a volt Jászkún területhez tartozó K.-on volt, ennélfogva a m. kir. Kúriának 405. számú elvi határozata értelmében az örökhagyónak és nejének szerzését a közszerzemény szempontjából nem az országos jog, hanem az ezen a területen ma is érvényben tévő Jászkún Statútum alapján kell elbírálni. Annak a megállapítása folytán pedig, hogy a házasfelek a házasságkötéskor a Jászkún területen telepedtek meg. nincs jelentősége annak, hogy az örökhagyónak a. házasságkötéskor Jászkún területen vagy azon kívül volt-e községi illetősége, ennélfogva az alperesnek az örökhagyó k.-i községi illetőségére vonatkozó érvelésével nem kell foglalkozni. Indokainál fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy pusztán abból az okból, hogy az örökhagyó a per tárgyát tevő ingatlanok szerzésekor azoknak az alperes nevére való írása ellen kifogást nem tett. a közszerzeményi igényéről történt lemondására következtetni nem lehet. Annak az alperesi álláspontnak pedig, hogy az örökhagyó oldalrokonai az örökhagyó közszerzeményi követelését nem érvényesíthetik, semmi törvényes alapja nincs. A felpereseket ugyanis mint oldal rokonokat az alperessel, mint özveggyel szemben a Jászkún V. Statútum érteiméhen az örökhagyó szerzeményi vagyonára, ebben tehát az örökhagyót a közszerzeményi igénye alapján megillető vagyonra is törvényes öröklési jog illeti meg. következésképpen jogosultak arra is. hogy közszerzemény létezését s abból az örökhagyó jutalékának az örökhagyó hagyatékához való tartozását vitathassák. (... Mint a fejben IV a....). Nem sért tehát jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az örökhagyó és az alperes házasságának tartama alatt vétel alapján az alperes nevére írt k.-i 383. 5827. 5986, 8448. sz. betéti ingatlanok felerészét az örökhagyó hagyatékául megállapította s úgy erre. mint a k.-i 384. sz. betétbeli ingatlannak az örökhagyó nevén álló felerészére a felperesek öröklési jogát a törvényes öröklési igényüknek megfelelő 78/84 részben megítélte. Mindazonáltal abban az esetben. (... mint a fejben V. a.. ..) ami a kir. Kúriának a 810. számú elvi határozatában foglaltakra tekintettel, minthogy a felperesek a két szülő jogán léptek fel, eziittal az ingatlanok vételárának XÁ része Erre vonatkozó igényét az alperes kifejezetten csak a felülvizsgálati kérelmében érvényesítette ugyan, ez azonban megítélésének nem akadálya, mert azt az ingatlanok állagára nézve az egész per folyamán vitatott öröklési idényében bentfoglaltnak kell tekinteni. A fellebbezési bíróság meg nem támadott megállapítása szerint a k.-i 383, 5827. 5986. és 384. betétbeli ingatlanok felének vételára 1004 1600+ 1104-3500+750. összesen 6060 korona volt. Ezek közül a 110 koronás és 3500 koronás szerzés a pénzromlás idején az 1916. év szeptemberében tör-