Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

öröklés: örökségből kiesés. — 820. 533 Törvényes öröklés; ági öröklés. — 821. Mivel a jogutódra nem hárulhat több jog, mint amennyi a jogelődöt illette, a felperes sem támaszthat az örökhagyó vagyonával szemben atyjának jogán kötelesrészigényt; az atyjának jogára alapított keresetének elutasítása tehát indokolt. De nem ítélhető meg a felperesnek keresete az atyjának az öröklésből kiesésére alapított jogon sem. A gyermek ugyanis szülőjének vagyonából kötelesrésznél többet nem követelhet, akkor sem, ha egyetlen gyermek, míg vagyonának másik felével a szülő szabadon rendelkezik. Téves azért a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy a leszármazó örökösnek kielégítés fejében történt lemondása ivadékaira csak akkor terjed ki, ha kielégítéseként nemcsak kötelesrészt kapott, hanem egész törvényes örökrészét megkapta, sőt a bírói gyakorlat szerint a kielégítés jogérvényességéhez még az sem szükséges, hogy a kielégített a kötelesrészének megfelelő értéket kapjon. A kötelesrész is ugyanis, — amelyet a szülő gyermekének juttatni köteles, — az örökrészhez hasonlóan csak a szülő halálakor jár. Kielégítés esetén tehát a szülő lemond arról, hogy a kielégítésül adott vagyonnal tovább is rendelkezhessék, míg a kielégített gyermek szülőjének vagyonából az örökhagyó halálával megnyíló öröklési joga alapján már a szülő életében részesül, még pedig függetlenül azoktól az esélyektől, amelyeknek a szülő vagyona a kielégítéstől a szülő haláláig még ki van téve. Erre az anyagi hátrányra s illetve anyagi előnyre tekintettel (...mint a fejben .,.). A felperes által keresetének jogalapjaként felhozott kiesés csak akkor forogna fenn. ha a felperes atyja kielégítésének elismerése nélkül mondott volna le a saját személyében az öröklésről, amely esetben lemondása nem jelentene többet, minthogy anyja hagyatékából örökölni nem kíván, amikor is kiesése folytán ivadékai lépnének örökösökként a helyébe. J. E. Sándor ellenben kifejezetten kielégítésének elismerése mellett mondott le az öröklésről, azért lemondása a felperesre is kiterjed, még pedig tekintet nélkül arra. hogy a kielégítésül szolgált vagyonjuttatás kötelesrészét elérte-e. mert annak elbírálása, hogy a maga életviszonyai között mikor és eredetileg "betudás kikötésével vagy e nélkül kapott mily vagyonértékkel tekinti magát öröklési igényére kielégítettnek, a lemondóra tartozott, míg a felperes atyjának jogérvényes kielégítése után saját személyére ívjabb kielégítést nem kívánhat. (1938. szept. 6. — P. I. 2701/1938.") Törvényes öröklés; ági öröklés. 821. Mt. 1789. §. — Jászkun öröklés. — Ha az örökhagyónak és nejének a házasságkötés után az első állandó lakása a volt Jászkún területen volt, a m. kir. Kúriának 405. számú elvi határozata értelmében az örökhagyónak és nejének szerzését a közszerzemény szempontjából nem az országos jog, hanem az ezen a területen ma is érvényben lévő Jászkún Statútum alapján kell elbírálni. — II. Ha a házasfelek a házasságkötéskor a Jászkún