Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Törvényhatósági ügyek. 16—17. 13 16. §. (1) bekezdésének hasonló értelmű rendelkezésének végrehajtása tárgyában kibocsátott 1929. évi 3644. számú belügyminiszteri rendelet (11), (14) és (15) bekezdéseinek rendelkezése alapján a törvényhatósági tisztviselők megválasztására elrendelt szavazás foganatosításánál is megengedettnek kell tartani, természetesen mindig azzal a feltétellel, hogy ez által a szavazási eljárás titkossága semmi vonatkozásban sérelmet nem szenved. Ilyen sérelmet pedig a panaszosok panasziratukban nem hoztak fel azon az egészen általános kijelentésen kívül, hogy a nyomtatott szavazólapokkal szavazóknál ellenőrizni lehetett, hogy ilyen szavazólapokkal szavaztak. De, hogy kiknél következett be ilyen ellenőrzés, arra a panaszosok tényállítást elő nem terjesztettek. Viszont a bíróság a szavazólapok tüzetes megvizsgálása alapján megállapította, hogy a három szavazatszedő küldöttségnél dr. H. E.-re leadott 54 szavazólapból 25 kézírásos volt, 19 nyomtatott. 10 pedig kézibélyegzővel készült s valamennyit összehajtva adták be s ilyen állapotukban nem lehetett megállapítani, hogy melyik milyen módon volt kiállítva. Valamennyi szavazólap összehajtva teljesen egyenlő s így e tekintetben a titkosság megsértéséről — egyéb közelebbi tényállítás hiányában — szó nem lehet. Sem a nyomtatott, sem a kézibélyegzővel készült szavazólapokon nincs semmi olyan utalás, amelyből arra lehetne következtetni, hogy dr. H. E.-t hivatalos jelöltnek kívánták tekinteni, s a panaszosok sem hoztak fel semmi olyan adatot, amely ezt az állításukat megerősítené. Ezért az. ezen az alapon érvényesített kifogást sem lehetett figyelembe venni. II. Anyagi jogszabálysértést abban látnak a panaszosok, hogy dr. H. E.-t árvaszéki elnöknek választották meg, bár elméleti képesítése államtudományi tudori oklevél, holott az 1877: XX. t.-c. 180. §-a s a későbbi törvények és gyakorlat szerint az árvaszéki fogalmazási szakban a jogvégzettség, vagyis jogtudományi tudori oklevél vagy jogtudományi vizsga a megkívánt elméleti képesítés. Az 1877: XX. t.-c. 180. §-a a törvényhatóságok árvaszékeinél az elnökre és az ülnökökre elméleti képesítésül a „jogvégzettséget" szabta meg. Az 1883:1. t.-c. 5. §-a VIII. pontjának az 1877: XX. t.-c. 180. §. helyébe lépett rendelkezése az árvaszéki elnökre és ülnökökre a jogtudományi államvizsgát állapította meg elméleti képesítésül. Abban az esetben tehát alapos volna a panaszosoknak az elméleti képesítés hiányára alapított panasza, ha az 1883 :1. t.-c. 5. §-ának idézett rendelkezésének hatálya a megtámadott választás időpontjában még fennállott volna. Az 1929: XXX. t.-c. 98. §-a azonban a most idézett törvényes rendelkezést — az 1883:1. t.-c. 5. §-ának VIII. pontját világosan hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezésnek oka az, hogy az 1929: XXX. t.-c. 65. §-ában a közigazgatási fogalmazási tisztviselők elméleti képesítését újra rendezte. Ez a törvényszakasz a közigazgatás körében a fogalmazási tennivalók ellátására hivatott állások elméleti képesítéséül a tudományegyetemen szerzett jogi vagy államtudományi tudori, vagy a közgazdaságtudományi karon a közigazgatási szakosztály elvégzése után szerzett köz-