Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári ügyekben. hó Ipari ügyek. 358. közérdeknek, még helyesebben a tűzbiztonságnak, mint közigazgatási célnak a szolgálatában áll. közjogi tartalommal biró olyan jogosítvány, amely egyfelől az állam, mint impérium jogán fellépő közjogi alany, másfelől a keménysepröiparjogosítvány engedélyese (a kéményseprőmester) és a sepertetésre kötelezett kéménytulajdonos között közjogi, közelebbről közigazgatási jogi jogviszonyt hoz létre. A kéményseprőmester és a sepertető között tehát úgynevezett másodlagos (secundár) közigazgatási jogi jogviszony keletkezik. Általános hatásköri szabály, hogy a közjogi jogviszonyból származó vitás ügyek csak abban az esetben tartoznak rendes bírói útra, ha van olyan törvényes jogszabály, amely az ilyen ügyeket kifejezetten a rendes bíróság hatáskörébe utalja. Olyan jogszabály azonban, amely a kémények tisztításáért járó díjak behajtása körül felmerülő vitás kérdéseket a rendes bíróság hatáskörébe utasítaná, nincsen. Ellenben az 1922. évi XII. t.-c. 64. §-a 2. bekezdésének utolsó mondata kimondja, hogy a fizetendő díjak tekintetében támadt vita eldöntésére az iparhatóság illetékes, az 1000/1935. K. M. számú rendelet 21. §-a pedig kimondja, hogy ha a munkadíj jogalapja vagy összegszerűségé tekintetében a kéményseprő és az érdekelt fél között vita támad, annak eldöntése az iparhatóság hatáskörébe tartozik. Ezekre a törvényes rendelkezésekre tekintettel tehát egyfelől a nyírbátori kir. járásbíróság ós a. nyíregyházi kir. törvényszék, másfelől a nyírbátori járás főszolgabírája között ebben az ügyben felmerült nemleges hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. A közigazgatási hatóság hatásköre szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a kéményseprő nem seprési, hanem kéményégetési díjat követel, mert a kéményégetés is a kéményseprő munkakörébe tartozó munka. Az 1000/1935. K. M. számú rendelet 16. §-ának 4. pontja szerint ugyanis kéményégetést kizáróan kéményseprő végezhet. A 24. §. pedig a kizáróan kéményseprő által végezhető kéményégetés teljesítésének körülményeit és módját is részletesen szabályozza. A kéményégetés tehát szorosan vett kéményseprő munka. A kéményseprő munkájának díjazása körül támadt vita elbírálása pedig — amint már említve volt — törvényes rendelkezések folytán a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. De nincs jelentősége annak a körülménynek sem, hogy a kéményseprő a kéményégetcst a jelen esetben állítólag külön megállapodás alapján, átalányösszegért végezte, mert a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata értelmében a hatásköri kérdés elbírálásánál a jogviszony valódi tárgyi természete az irányadó és mert az ilyen külön magánjogi megállapodás a hatósági jogon végzett vállalkozást közjogi jellegétől nem fosztja meg. Egyébként pedig a törvényes rendelkezéseknek a hatáskört kötelezőleg megállapító szabályaival szemben a felek megállapodása figyelembe nem vehető. (1938. jón. 27. — 1937. Hb. 51.)