Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Közigazgatási bíróság hatásköre és eljárása 21 közigazgatási ügyekben. 47—49. kérdésekre nézve áll fenn, amelyeket az idézett t.-cikk vagy valamely más. későbbi törvényes rendelkezés kifejezetten és felsoroltán ennek a bíróságnak hatáskörébe utalt; a bírói'hatáskört a törvény- és joghasoníóság elve alapján kiterjesztöleg értelmezni nem lehet. Az 1934 : XII. t.-c. 25. §-a (2) bekezdésének az alábbiakban kifejtendőkhöz képest a .jelen ügyben figyelembe nem jöhető rendelkezésétől eltekintve, nincs elv törvényes rendelkezés, amely a székesfőváros főpolgármestere által eszközlendő kinevezések tárgyában, bárminő jogalapon, kifejezetten és általában közigazgatási bírósági panaszjogot biztosítana és oly különleges törvényes rendelkezés sincs, amely a székesfővárosi tiizoltóföparanesnok kinevezésének az 1936: X. t.-c. 1. §-ának (1) bekezdése éltelmében a főpolgármester jogkörébe utalt kérdésében közigazgatási bírósági eljárásnak adna helyet. Az 1896: XXVI. t.-c.-nek a bírósági hatáskört az egyes tárgykörökre taxatíve megállapító II. fejezete rendelkezései közül a jelen vitás ügyben egyedül a 43. §. jöhetne figyelembe, amely a főispánnak az ellen az intézkedése ellen biztosít panaszjogot, amellyel bizonyos törvényhatósági és megyei városi állásokat kinevezés útján betölt; e kinevezések ellen is azonban esak azon a jogalapon lehet panasszal élni. hogy a kinevezettnek nincs meg a törvényes minősítése (képesítése). A székesfőváros főpolgármesterének kinevezési jogkörébe eső intézkedései ellen tehát ez a törvény a közigazgatási bírósághoz panasz emelése lehetőségét nem adta meg, mert ez a törvényhely kifejezetten csak a főispánok, nem pedig egyúttal a főpolgármester ily intézkedéseit említi; mái- pedig a törvénynek már hivatkozott 19. §-a a hatáskörnek a joghasonlóság elve alapiján való kiterjesztő értelmezését kizárván, a 43. §-ban biztosított közigazgatási bírósági hatáskört nem lehet a főpolgármesteri kinevezések kérdéseire is vonatkoztatni, sem azon az alapon, hogy a főpolgármesteri állás hasonló jellegű a főispánihoz, sem pedig azon az alapon, hogy az 1896 : XXVI. t.-c. 43. §-a csupán azért nem említi a székesfőváros főpolgármesterét, mert az abban az időben hatályban volt székesfővárosi szervezeti törvény az 1872 : XXXVI. t.-c. értelmében a főpolgármester ínég nem volt felruházva oly kinevezési jogkörrel, aminő a főispáni az 1886: XXI. t,-c. 57. és 80. §-.a alapján megillette. A főpolgármester tisztviselőkinevezési jogkörét ugyanis elsőízben az 193(1 : XVIII. t.-c. 58. §-a szabályozta. Minthogy azonban ez a törvény a főpolgármesternek é jogkörében tett intézkedései ellen közigazgatási bírósági panaszjogot nem biztosít: ebben a kérdésben a közigazgatási bíróság hatásköre a most idézett törvény alapján sem állapítható meg. Változott azonban ez a jogi helyzet az 1930 : XVIII. t,-cikket módosító 1934 : XII. t.-c. hatálybaléptével, amelynek 13. §-a az említett korábbi törvény 58. §-ától részben eltéröleg szabályozta újra a főpolgármester tisztviselőkinevezési jogkörét. Ez az újabb törvény ugyan szintén nem tartalmaz oly általános jellegű, kifejezett rendelkezést, amely a főpolgármester eme jogköréhen tett intézkedései ellen általában közigazgatási