Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

s Közigazgatási jog. jogú városban a kizáró okokat a törvényhatósági bizottság', a Budapest székesfővárosra mindenkor hatályos jogszabályok alapul vétele mellett szabályrendelettel állapítja meg. Budapest székesfővárosra nézve a törvényhatósági bizottsági tagságból a kizáró okokat az 1930 : XVIII. t.-c. 25. §-a tartalmazza. A 25. §. (1) bekezdés 2. c) pontja szerint nem lehet tagja a törvényhatósági bizottságnak függetlenségének hiánya miatt az, aki a székesfővárostól (a székesfőváros intézetétől, közintézményétől, közmüvétől, üzemétől) bármilyen illetményt élvez. A 25. §. (4) bekezdése kiveszi az (1) bekezdés 2. c) pontja alól azokat a székesfővárosi tisztviselőket, akik hivatali állásuknál fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Ilyen egyebek között a tiszti főorvos. További kivételt állapít meg a székesfővárostól nyugdíjat élvező tisztviselőkre, valamint a kegyúri javadalmazásban részesülő lelkészekre, végül azokra, akik a székesfővárostól valamilyen megbízatásból kifolyólag kapnak díjazást. H. thj. városnak a kizáró okokról alkotott és a m. kir. belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendelete 1. §. 4. pontja szerint a törvényhatósági bizottságnak tagja nem lehet az. aki a várostól (a város intézetétől, közintézményétől, közművétől, üzemétől) bármilyen illetményt élvez, kivéve azokat a tisztviselőket, aki hivatali állásuknál fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak, továbbá a várostól kizárólag nyugdíjat élvező tisztviselőket., valamint a kegyúri javadalmazásban részesülő lelkészeket és segédlelkészeket. A szabályrendeletnek a székesfővárosi törvény fentidézett rendelkezésével való egybevetéséből kitűnik, hogy H. thj. város a kizáró okokat a székesfővárosi törvénnyel teljesen megegyezően szabályozta. A szabályrendelet intenciója a székesfővárosi törvény intenciójával egyezően kétségtelenül az. hogy mindazok a tisztviselők, akik a várostól illetményt húznak és így a várossal szemben anyagi függőségi viszonyban vannak, ne legyenek megválaszthatok a törvényhatósági bizottság tagjává. A szabályrendelet éppenúgy, mint a székesfővárosi törvény, nem arra helyezi a súlyt, hogy a tisztviselő kitől és milyen módon nyeri a megbízatását, hanem arra, hogy a várostól kapja járandóságát. így tehát dr. M. P. annak ellenére, hogy őt a m. kir. belügyminiszter nevezte ki. s nem a törvényhatóság általi választás útján jutott a kerületi tiszti orvosi állásához, pusztán abból kifolyóan, hogy a városnál teljesíteti szolgálatát a várostól húzott illetmény fejében végzi, a szabályrendele; 1. §-a 4. pontjának kizáró rendelkezése alá esik. Mint a várostól illetményben részesülő tisztviselő, dr. M. P. csak abban az esetben maradhatna a törvényhatósági bizottság tagja, ha tiszti főorvosi állást töltene be s mint ilyen, az lí>29 : XXX. t.-c. 6. §-ának (1) bekezdése alapján hivatalból foglalna helyet a törvényhatósági bizottságban. Ez az eset azonban ezúttal fenn nem forog. A fenti törvénymagyarázatot nem rontja le az 1929: XXX. t.-c. (5. §-a -i bekezdésében foglalt rendelkezés sem. meri az a lehetőség, amelyet ez a