Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

4 Közig(izgatá$i jog. nem nyerhetnek alkalmazást az egyszersmindenkorra szóló nyu°díjme«váltások eseteire. A bíróság a panaszt alaptalannak találta s így annak helyet nem adott a következő okokból: Magának a nyugdíj-megváltás szónak nyelvtani értelme kétségen kívül mutatja azt, hogy az állandó ellátás helyébe lépő, egyszersmindenkorra szóló megváltási összegnek az alapja csak a megváltandó — tehát az utoljára tényleg élvezett ellátás lehet. De nem is lehet megváltás tárgya az olyan nyugdíj, amelynek élvezetére — annak összegét tekintve — a megváltást kérőnek igénye máinem volt. Az 1912 : LXV. t.-c. 57. és 58. §-ai negyedik, illetve harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés is a megváltási összeget a megváltandó" nyugdíj összegéhez arányosítja, tehát ahhoz az összeghez, amely az illetőnek, az általa jogszerűen élvezett nyugdíj címén — >utoljára folyósítva volt. De nem támogatja a panaszos álláspontját az sem, hogy az ú. n. csökkentési rendeletek a nyugdíjmegváltások tekintetében nem rendelkeznek. Ilyen rendelkezés kifejezésre juttatása ugyanis felesleges volt, mert ha a nyugdíj valamely általános érvényű rendelkezés alapján kisebb öszszegben adatik ki, úgy — ellenkező, kifejezett rendelkezés hiányában — a megváltás összege is csak a csökkentett nyugdíj összegéhez igazodhatik. (1936. jún. 23. — 1575. E. H. — 2198/1935. K. sz. — Kod. 1937. évi 3. f. 80.) 5. 1920 : XX. t.-c. 13. §. 1. bekezdés. — A bírák és ügyészek várakozási idejének megrövidítése csak az illető fizetési csopör tokon belül biztosítja a magasabb fizetési fokozatba való korábbi előlépést, ez a kedvezmény magasabb fizetési cso portba való kinevezés esetén a magasabb fizetési csoportban való fokozatos előlépésre nem terjed ki. (1936. dec. 11. — 1573. E. H. — Kb. 1518/1936. K. sz. — Kod. 1987. évi 8. f. 78.) 6. 1912 : LXV. t.-c. 75. §. — Az özvegy részére mindaddig a megosztatlan özvegyi nyugdíjat kell kiszolgáltatni, míg az elvált feleség — igényjogosultságának igazolása mellett — az őt meg illető nyugdíjrészlet kiutalását nem kéri. Kb. Az 1912. évi LXV. t.-c. 75. §-a szerint — mellyel egyező rendelkezéseket kell tartalmaznia az egyesített vármegyei nyugdíjszabályrendeletnek is — az özvegyeket megillető ellátásokat csak az azok felvételére jogosítottak kérelmére lehet megállapítani és folyósítani. Az adott esetben az állítólagos igényjogosult elvált feleség, kinek igényjogosultságát azonban a panaszos tagadja, az özvegyi ellátás megállapítását — az iratok szerint — nem kérte. Ily körülmények között a panaszosnak mindaddig, amíg az elvált feleség az özvegyi nyugdíj 40%-ához való igényjogosultságát a kellő módon nem igazolja (hogy nem ment újból férjhez, továbbá, hogy az elhalt volt