Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Büntetőjog. mészetű hat-óság elleni erőszak bűntettébe, a vádlott panaszát voltaképen a minősítés ellen irányulónak tekintette. A halmazati minősítés azonban a kir. Kúria megismerése szerinl is törvényszerű, mert — miként azt a kir. ítélőtábla ítéletében helyesen kifejtette, — a hatóság elleni erőszakkal egyidejűleg elkövetett könnyű testi sertés olyan tényálladéki többletet jelent, mely a hatóság elleni erőszak keretében jogi értékelésben nem részesül és épen azért azt. mint a hatósági tekintélytől különböző érdeksérelmet önállóan kell értékelni. A minősítés kérdésében F. Ferenc István, L. Lajos és Gy. György vádlottak részéről továbbá az is kifogásoltatott, hogy e vádlottak cselekménye tévesen minősíttetett a Hv. fi. §-ának első bekezdése szerint, azonban e/.ek a panaszok sem alaposak. F. Ferenc István vádlott az irányadó tények szerint a sértett erdőőr elleni támadás céljaira kést vett magához és a támadás alkalmával azt készenlétben a kezében tartotta. Eszerint a kés az erdőőr tettleges bántalmazása alkalmával azért volt nála. hogy azt az erdőőrrel szemben szükség esetén használatba vegye, ez pedig a Hv. fi. §-ában meghatározott súlyosabb minősítéshez elegendő, tekintet nélkül arra. hogy a kés ténylegesen használtatott-e vagy sem. De helyesen állapíttatott meg ez a súlyosabb minősítés a kir. Kúria megítélése szerint a felbujtókként elítélt Gy. György és L. Lajos vádlottak terhére is. Igaz ugyan, hogy az irányadó tények szerint nevezettek csak árra bírták reá F. Ferenc István és társait, hogy az erdőőrt verjék meg és arra sincs adat. hogy nevezettek már a reábíráskor tudomással birtak volna arról, hogy F. Ferenc István és társai az erdőőr elleni támadást ütő- és szúróeszközzel felszerelve fogják végrehajtani, minthogy azonban utóbbiak részéről az ilyen fegyverszámba menő eszközöknek eshetőleges használata nem volt kizárva és Gy. és L. azoknak használatát kifejezetten meg nem tiltották, ők az anyagi jog szabályai szerint a tetteseknek az elkövetés módjában megnyilvánuló túllépéseért is teljes mértékben felelnek. Gy. György és L. Lajos vádlottak részéről ezenfelül a minősítés tekintetében az is sérelmeztetett, hogy az ö cselekvőségük felbujtói és nem bűnsegéd] bűnrészességnek minősíttetett, mik F. Ferenc István vádlott azt tette kifogás tárgyává, hogy öt a hatóság elleni erőszakkal kapcsolatban mint vezetőt vonták felelősségreEgyik kifogás sem helytálló. E tekintetben a kir. Kúria teljesen magáévá tette az alsófokú bíróságok helyes állásfoglalását. Az elöljárója iránt ellenszenvvel viseltető és a L. Lajos családjával barátságos viszonyt fenntartó Gy. György erdőlegény, nemkülönben a sérteti erdőőr feljelentései következtében bosszúra vágyó L. Lajos ügyesen kiaknázva a fatolvaj F. Ferenc Istvánnak és cimboráinak a sértett erdőőr iránt táplált ellenszenvét, kijelentéseikkel és Ígéreteikkel kétségkívül döntően befolyásolták utóbbiaknak azt az elhatározását, mely végeredményben az erdőőr. tettleges bántalmazásához vezetett; s ugyancsak a F. Ferenc Istvánnak egyfelől a nevezett felbu jtók, másfelől pedig az ő társai között betöltött közvetítői szerepköre-,