Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Orgáédaság; bűnpártolás. —Csalás. UO—111. 141 Ugyanis a vádlottat a folytatólagosan elkövetett csalás bűntette címen emelt vád alól az alsótokú bíróságok azért mentették fel, mert a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekből azt a következtetést vonták ie. hogy a. Vádlott megállapított cselekményei nem irányultak jogtalan vagyon haszonszerzésére, következőleg a, vádlott cselekményeiből a Rn. 50. §-ában meghatározott csalás egyik lényeges tényálladéki elemei hiányozván a, vádlott megállapított tettei a csalás bűntettének a tényálladékát nem valósítják meg. Az alsófokú bíróságok az ítéletükben nem állapítottak meg olyan tényeke;, amelyekből le volna vonható az a jogi következtetés, hogy a vádlott azon célból cselekedett, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, ezért a m. kir. Kúria úgy találta, hogy helyes az alsótokéi bíróságoknak az a jogi következtetése, hogy a vádlott megállapított cselekményeiben a, jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló célzat nem ismerhető fel. Azonban a kii-. ítélőtábla által valóknak elfogadott és a Bpn. 33. §-ának 3. bekezdése értelmében kötelezően irányadó tényállás szerint a vádlott hosszabb időn át üzleti összeköttetésben állott A. Adolf cég sértettel; a vádlottnak a, sértett céggel szemben nagyobb összegű tartozása állott fenn, miért is attól tartott, hogy a saját neve alatt megrendelt árukat a sértett cég nem szállítja le, ezért az elsőfokú bírósági ítéletben megjelölt 7 drb rendelő lapra az ezeken megrendelőknek feltűntetett, egyéneknek a neveit azoknak tudta és beleegyezése nélkül ráírta és az ekként kiállított 7 drb hamis magánokiratot azzal adta át S. Sándor ügynöknek, hogy a rendelő lapokon levő aláírások valódiak, a rendelő lapokon feltűntetett rendeléseket az azokat aláíró egyének valóban megtették; ezeket a rendelő lapokat S. Sándor ügynök gyanútlanul a sértett cégnél beszolgáltatta, a sértett cég pedig az állítólagos rendelők részére az árukat S. Sándor kezéhez kiadta, aki azután az árukat a vádlottnak átadta. Ebből a tényállásból pedig nyilvánvaló, hogy a vádlott a vádbeli 7 drb hamis okiratot azért állította ki. és azért adta át azokat valódiakként S. Sándor ügynöknek, hogy azok útján a sértett cégtől magának, habár csalási célzat nélkül nem készpénzfizetés ellenében hitelezést eszközöljön ki. tehát a vádlott olyan cselekvőséget fejtett ki, amely a sértett cég illetékes képviselőjének félrevezetésére alkalmas ravasz fondorlat fogalmát kimeríti és így a vádlottnak az ide vonatkozó tettei az' akarategységére és a sértett azonosságára való tekintettel egy rendbeli folytatólagosan elkövetett hitelezési csalás vétségének a tényálladékát kimerítik. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok akkor, amikor a- vádlott megállapított cselekményeiben a tettazonosság keretében a folytatólagosan elkövetett hitelezési csalás vétségének a tényálladéki elemeit nem ismerték fel és a vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett csalás bűntette címen emelt vád alól felmentették. Az alsófokú bíróságok ezen tévedésük folytán a Bp. 385. §. 1. a) pontjában írt anyagi semmisségi okot megvalósították. (1937. évi december hó 14. napján. — B. III. 4720/937.)