Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

112 Büntetőjog. lendültek államhűségükben, csak az, hogy az adott viszonyok közt az ilyen tevékenység alkalmas lehetett a törvény által megjelölt eredmény létesítésere. Ez az eshetőség pedig fennállott. A semmisségi panasz tárgyalásán azt is vitatta a védő, hogy a Btk. 2. §-a értelmében a vádlott cselekményeire az 1930': III. t.-c. rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, mert azok a Btk. rendelkezéseinél enyhébbek. Ez az érvelés téves. A vádlott terhére megállapított cselekményre ugyanis az 1930 : III. t.-c. 59. §-ának utolsó bekezdése halálbüntetést ír elő, — míg ugyanazt a cselekményt a Btk. 144. §-a életfogytiglani fegyházzal mondja ki büntetendőnek. A Btk. rendelkezései tehát enyhébbek az adott esetben és így a minősítés ebben a tekintetben is törvényszerű. A Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára alapított semmisségi panaszának indokául a védelem egyrészt azt hozza fel, hogy a vádlott ellenállhatatlan erő hatása alatt cselekedvén, cselekménye be nem számítható: másrészt, hogy a Btk. 143. §-ának 1. bekezdése alá eső hűtlenség bűntettének vádja alól a' vádlottat elévülés címén föl kellett menteni, mert a cselekmény elkövetésétől e bűnvádi eljárás megindításáig több mint 15 év telt el. Ez a védekezés egyik irányban sem alapos. Az alsófokú bíróságok ugyanis nem állapítottak meg olyan tényeket, melyek szerint a vádlottat életét, vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztető fenyegetés által kényszerítették a vádbeli cselekmények elkövetésére. Helyesen mutattak rá az alsófokú bíróságok, hogy minden komoly alapot nélkülöz annak csak feltevése is, hogy forradalmi rendszerben — a forradalom eszméivel ellenséges érzületű egyént, — táborparancsnoki tisztség betöltésére, kényszermunkára visszatartott hadifogoly tisztek ellenőriztetésére kényszerítsenek. A vádlott terhére megállapított cselekvőségből, a magyar állameszméhez ragaszkodó tisztekkel szemben tanúsított viselkedéséből és bizonyított kijelentéseiből helyesen csak arra lehet következtetni, hogy a kommunizmus eszméitől áthatva, minden kényszer nélkül, önként szegődött annak szolgálatába, és így nyert hatalmát fordította a magyar állameszméhez és a polgári társadalomhoz hű maradt honfitársai és volt feljebbvalói ellen. Az elévülés kifogása pedig azért nem foghat helyt, mert az irányadó tényállás szerint a vádlott, a terhére jhegállapítofcl cselekményeket az 1921. év első felében, — június hó végéig — követte el, ebben az ügyben pedig a vádlottat a vádtanács az 1986. év február hó 15-én már előzetes letartóztatásba helyezte. A vádlott személye ellen irányuló ez a bírói intézkedés az elévülés bekövetkeztét félbeszakította, így a cselekmény befejeztétől a bűnvádi eljárás megindításáig a Btk". 106. íj-ának 2. pontja által megkívánt 15 év még nem telt el. Itt tér ki a kii. Kúria a védelem által abból az okból vitatott elévülés beálltának eldöntésére is, hogy a vádlott cselekményeit külföldön, Oroszországban követte el, s hogy az orosz szovjet törvényhozás szabályai szerint az öt éven felüli szabadságvesztés büntetéssel sújtható bűncselekmény