Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

92 A Hatásköri Bíróság határozatai. bírálásánál, amikor a foglalást testi tárgyakra (bútorokra stb.) vezették, azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a pénzügyi hatóságok köztartozások miatt foganatosított végrehajtási eljárás során esetleg olyan helyiséget tekintenek a közadósénak, amely helyiség a valójában nem az övé és az ilyen helyiségben jogosulatlanul foglalást eszközölnek, úgy a végrehajtási eljárásnak olyan törvény, illetőleg szabályellenessége forog fenn, amely miatt nem. igénykereset indításának, hanem a K. K. H. ö. 98. §-a és 101. §-ának 2. a) pontja értelmében az ugyanott megjelölt közigazgatási hatóság, a 104. §, 4. b) pontja értelmében pedig végsőfokon a Közigazgatási Bíróság előtti eljárásnak van helye. (1932. Hb. 63/4., 1934. Hb. 9/5., 1934. Hb. 19/8., 1935. Hb. 8/3.) Minthogy azonban a K. K. H. Ö. 59. §-a ingók lefoglalása esetéről rendelkezik s a Hatásköri Bíróság ismertetett gyakorlata és álláspontja is oly esetben alakult ki, amidőn a foglalás tárgya ingó dolog, tárgy volt, — a jelen esetben pedig követelést vettek foglalás alá, — ennélfogva a Hatásköri Bíróságnak tulajdonképen azt a kérdést kellett a jelen esetben eldöntenie, hogy a K. K. H. Ö. 59. §-ának az igénykereset indítását, vagyis a rendes bírói út igénybevételét kizáró rendelkezése és az azzal kapcsolatban kifejlődött hatásköri bírósági gyakorlat alkalmazható-e olyan esetben is. amikor a foglalás tárgya követelés volt. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság tagadó értelemben döntötte el az alább kifejtettek alapján. Az általános jogfogalmi meghatározás szerint ugyanis ingó dolog (ingóság) alatt szűkebb értelemben csak az ingatlantól különböző testi tárgy (az ember személyének kivételével) értendő, míg a jogok (követelések) más jogi csoportba tartoznak és rájuk az ingókra vonatkozó jogszabályok csak akkor alkalmazhatók, ha az a jogszabály céljából és természetéből következik, vagy maga a jogszabály kifejezetten akként rendelkezik. , A K. K. H. Ö. azonban, — amely a végrehajtásról szóló IV. fejezetében maga is megkülönböztetést tesz ingóságok és követelések között, — az 5!.. §-ának az első bekezdésében csak „ingóságok"-ról, a második bekezdésében pedig csak „tárgyak"-ról tesz említést, amivel szemben, — mégpedig kétségtelenül az ingóságok és követelések együttes meghatározásún. — a harmadik bekezdés első mondatában „a végrehajtást szenvedőnek egyéb javai" kifejezést használja. A K. K. H. Ö. idézett rendelkezéseinek a szószerinti magyarázata tehát mái- önmagában arra enged következtetést, hogy a K. K. H. Ö. 59. gátiak kifejezetten ingóságok, tárgyak lefoglalása esetére vonatkozó intézkedése követelés lefoglalása esetében nem alkalmazható. Ugyanerre az értelmezésre kell jutni a törvény céljának vizsgálata mellett is. A K. K. H. ö. 59. §-ának első bekezdésében foglalt jogszabály alkalmazását elsőízben, — még pedig gzószerint azonos szöveggel, — az 1920: XXIII. t.-e. 10(1. §-a írta elő.