Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Okirati illeték. 305. 83 a módosítása is) — annak ellenére, hogy a magánjog értelmében nem ügyletújítások, az illeték szempontjából mégis ilyenekként kell kezelni. Meg kell állapítani azonban, hogy ez az itt külön is idézett második mondat nem hatályos jogszabály, mert az illetékszabályoknak első — 1868. évi — hivatalos összeállításában (de ott is más helyen és más vonatkozásban) benne volt ugyan, de az 1882. évi, majd az 1885. évi (eddigelé legutolsó) összeállításból — a hivatalos kiadás szerint — kimaradt, aminek folytán hatályosságát elvesztette. A fenti megállapodással ellentétes felfogásnak ez a vélt jogalapja tehát régóta nem törvény már, s csak nyilvánvaló tévedés folyományaképen kerülhetett bele a mostanában is használatos magánkiadásokba; az pedig, hogy ezek révén a legutóbbi időkig is bizonyos mérvű befolyással volt az illetékügyi jogéletre, pusztán abból a véletlenből származott, hogy az illetékszabályok hivatalos kiadványainak elfogytával, évtizedek óta — köztudomás szerint úgyszólván kizárólagosan — a magánkiadásokat használja nemcsak a közönség, hanem a hivatalos helyek legtöbbje is. De visszamenve az 1868. évi hivatalos összeállításra, az is szembeötlik, hogy akkoriban a fent külön idézett — ma már hatálytalan — kérdéses mondat nem az ügyletújítási szakaszban (az 1868. évi H. ö. 63. §-ában). hanem más vonatkozásban, más helyen (az 1868. évi H. ö. 61. §-ában) szerepelt, ahol az előző szöveghez való kapcsolódása, nevezetesen a szemben állása az illetékmentes okiratrészeket meghatározó szabállyal (az 1868. évi H. Ö. 60. §-ának a) pontjával), nem torzította, sőt inkább erősítette a szóhangzat szerint való értelmét, amely a körülírt módosító ügyleteknek nem az alapügyleti tartalommal elegyült alapon, hanem a különvett, saját tartalmuk alapján való illetékezésére utalt, amint ugyanez következik abból is, hogy az illetékszabályok 1. §-a az illetéktárgyak felsorolása körében a jogokat változtató ügyleteket külön említi. Xemcsak a mai tételes jogban nincs tehát alapja annak a felfogásnak, hogy a bér vagy haszonbér összegének módosítása az illeték szempontjából ügyletújításként lenne minősíthető, hanem az sem mutatható ki, hogy ilyen minősítésnek a megelőző jogállapot szerint helye lett volna. (271. számú jogegységi megállapodás. — 1936. november. -— Pod. 1936. évi 3. f. 3.) 305. 111. szab. 54. §. — A főügyletet tartalmazó okirat teljes kiállítása (aláírása) után kiállított kezességi nyilatkozatot akkor sem lehet a föügyletről készült okiratban bennfoglaltnak tekinteni, ha a kezességi nyilatkozatot ugyanarra a papirosra, ugyanazzal a keltezéssel, ugyanazokkal a tanukkal írják, mint a főügyletet s ennélfogva az ilyen körülmények között kiállított kezesséui nyilatkozat is illetékköteles. Kb. Mind az illetékszabályok 54. §-a, mind az illetékdíjjegyzék 60. tétele a kezességvállalási nyilatkozatnak az illetékmentességét ahhoz a feltételhez köti, hogy a kezességvállalás ,,a föügyletről kiállított okiratban forduljon elő", illetve „a főügylet iránti okmányban legyen kikötve".